Századok – 2016

2016 / 3. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Lisztes Nikolett: "Ezt köztünk! Isten áldja!” Széchenyi István válogatott levelei

vele,i. 1-3. kötet. Bp. 1889-1891) és Zichy Antal (Széchenyi István levelei szülőihez. Bp. 1896) gondozásában. A pontatlanságok ellenére e két munkát fontosnak tekintjük, nem kizárólag az elsőségi és mennyiségi okoknál fogva (Majláth összesen 1620 levelet közölt). A forráskiadás segítette a Széchenyi-kutatás professzionalizálódását, világosan megfogalmazta az autobiografikus iratok műfaji különbségét és a vizsgálható kérdések körét, és nem utolsósorban az iratok további gyűjtésére ösztönözte a tudományos életet.

A Magyar Történelmi Társulat által indított Magyarország újabbkori történetének forrásai (Fontes historiae Hungaricae aevi recentioris) kiadványsorozat egyik alsorozataként jelent meg a Gróf Széchenyi István összes munkái 1921 és 1939 között. Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásával megnyíltak a volt Császári és Királyi Házi, Udvari és Állami Levéltár titkos osztályai, többek között lehetővé téve Széchenyi elkobzott iratainak megismerését. A már kialakult történeti diskurzus kereteiben ennek a nagy tömegű forráscsoportnak az elhelyezése jelentősen változtatott a Széchenyi-képen, miközben az első világháború veszteségei a nemzeti példaképek felmutatásának programját jelölték ki a magyar tudományosság számára. Az értékes forrásokat elsőként közlő kötetek másik kiemelendő pozitívuma, hogy bevezetéseik a kiadott iratok értelmezéséhez elengedhetetlen történeti tanulmányok voltak; bár színvonaluk mutatott némi egyenetlenséget, bizonyos szempontból mégis pótolták a sorozat első kötetébe tervezett, de el nem készült életrajzot.

Széchenyi leveleinek kritikai kiadásán Viszota Gyula és Bártfai Szabó László közösen dolgozott az 1940-es évek első felében, de a világháború részben megakasztotta, részben megsemmisítette grandiózus munkájukat (Körmendy Kinga: Az Akadémia Széchenyi Múzeuma. In: Széchenyi és kora. Szerk. Éri István. Bp. 1991. 336.). Végül 1943-ban Bártfai Szabó László saját kiadásában jelentetett meg 1480 kiadatlan levélből és dokumentumból álló válogatást (Adatok gróf Széchenyi István és kora történetéhez, 1808-1860. I—II. Összeáll. Bártfai Szabó László. Bp. 1943). Az iratokat több helyen kivonatosan közölte, ennek ellenére az „Adatok” jelentős munka, egyúttal a két világháború közötti időszak Széchenyihez kapcsolódó forráskiadásainak lezárása.

Az első kiadványok a Széchenyi-kutatás alapművei, megfelelő tapasztalatot közvetítettek a későbbi évtizedek történetírói gyakorlata felé, ezzel együtt világosan megfogalmazták azt az igényt, hogy a Széchenyi egész munkásságát érintő forráskiadások a történeti személyiség teljes körű bemutatására törekedjenek. E koncepcióhoz csatlakozott a hagyaték eddigi legbővebb kiadása Spira György, Gergely András és Sashegyi Oszkár szerkesztésében (Széchenyi István válogatott művei. 1-3. kötet. Bp. 1991) és a most megjelent levélválogatás.

Az „Ezt köztünk! Isten áldja!” kötet a kiegyensúlyozott történeti megismeréshez járul hozzá. A különböző színterekhez kapcsolódó levelezést keletkezésük időrendjében, az életszakaszok arányos megjelenítésével tekinti át. A Széchenyi-levelek ma ismert 2500-3000 darabjából készített válogatás szükségszerű előfeltétele volt egy meghatározott életrajzi séma követése, melynek kialakításában — kézenfekvő módon — Oplatka kitűnő biográfiájának hatása érvényesült (Oplatka András: Széchenyi István. Bp. 2005). A gróf gondolatvilágának minél teljesebb ábrázolása érdekében — a megelőző levelezéskiadásokhoz hasonlóan — a levélmásolati gyűjteményekből olyan fogalmazványokat is felvettek a kötet szerkesztői, amelyekről nem lehet bizonyítani, hogy a gróf valóban elküldte-e címzettjüknek. A ma már hozzáférhetetlen vagy közgyűjteményekben fel nem lelhető iratok esetében a korábbi kiadványok helyenként kevéssé megbízható közléseire támaszkodtak. Ezt az általánosan bevett eljárást egy kényszerhelyzet szülte, azonban igyekeztek enyhíteni az esetleges átirati hibák torzító hatásain. Kizárólag olyan leveleket emeltek át, amelyek esetében nem állt rendelkezésükre hasonlóan gazdag jelentéstartalmú, az elbeszélni kívánt életútba illeszthető, eredeti kéziratában fellelhető levél. Zichy Antaltól négy, Bártfai Szabó Lászlótól három, Károlyi Árpádtól és Viszota Gyulától egy-egy levelet vettek át, ezenkívül közölték Zalán Menyhért másolatát. A levelezés túlnyomó részét a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, illetve a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ Kézirattára által őrzött iratokból állították össze, minden levelet újrafordítva.

A szöveghűséggel, ezáltal a Széchenyi-kép hitelességével van úgyszintén kapcsolatban, hogy a kötet magyar nyelven adja közre a leveleket. A fordítás ténye önmagában teszi önálló történeti interpretációvá a forráskiadást, ezért megvalósulásának módja az egyik leglényegesebb kérdés. A szerkesztők eredeti elképzelése szerint az idegen nyelvű levelek a magyar nyelvű fordításokkal egymás mellett szerepeltek volna a kötet lapjain, ám a terjedelmi-anyagi okok ezt a lehetőséget nem engedték érvényesülni. A nyilvánvalóan problematikus helyzetet a szerkesztőknek más módszerekkel kellett megoldaniuk: a magyar nyelvű levelek idegen nyelvű szövegpaneljeit meghagyták, és azok magyar fordítását szögletes zárójelben tüntették fel. A szövegek átültetéséTÖRTÉNETI IRODALOM 801