Századok – 2016
2016 / 3. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Lisztes Nikolett: "Ezt köztünk! Isten áldja!” Széchenyi István válogatott levelei
centrális területeken a 18-19. századi klasszikus obscsinák típusait, működését, a földesúri, egyházi és állami birtokokon jellemző sajátosságait. Érdekessége a tanulmánynak, hogy a 19. századi kortársak leírása alapján Tagányi Zoltán mintegy laboratóriumi helyszínként vázolhatja fel a szibériai állami birtokokon a 18. század második felétől lezajlott változásokat: a nomádoknak a földművelésre való áttérésével együtt az állami beavatkozások hatására a nemzetségi és vérségi szervezet elemei nélkül, ekkor jöttek létre az osztásos faluközösségek - az európai gyakorlathoz képest jókora késéssel. Tagányi Zoltán válogatott tanulmányai nagy ívű áttekintést adnak a mezőgazdálkodás alapvető intézményének, a fold- és faluközösségeknek európai kitekintésű, de elsősorban a közép-kelet-európai régióra koncentráló történetéről. A hatalmas adatbázisra támaszkodva, saját kutatásaira építve mutatja be, hogy azokkal szemben, akik egyoldalúan az ősközösségi előzményekben keresték a középkori falu- és földközösségek gyökereit, a kép sokkal árnyaltabb. Minden területen kétrétegűnek tekinti a földközösségeket: az egykori nemzetségi intézményekre és a helyi szokásjogra területenként eltérő időszakban épült rá a római villicatiós rendszerből kialakult és Nyugat-Európából importált — a földet háromnyomásos rendszerben művelő és önkormányzatisággal is rendelkező — faluközösség típusa, amelynek elterjedésében a feudális államok adó- és katonapolitikája is szerepet játszott. A lengyel és orosz viszonyok jobb megértését szolgálja a két tanulmány végén olvasható kétnyelvű szójegyzék, az egyes fejezetek lényegét pedig angol nyelvű abstract foglalja össze. A könyv egyaránt nyeresége az agrár- és településtörténetnek, néprajztudománynak, valamint a szociológiának. 800 TÖRTÉNETI IRODALOM Petercsák Tivadar „EZT KÖZTÜNK! ISTEN ÁLDJA!” Széchenyi István válogatott levelei Kovács Henriett - Körmendy Kinga - Mázi Béla - Oplatka András (szerk.) MTA BTK Történettudományi Intézet, Budapest, 2014. 584 o. Egy rendkívüli élet levelekben. A kezünkben tartott kötet borítóján talált tömör, de annál sokatmondóbb szavak szolgálhatnának az „Ezt köztünk! Isten áldja!” című munka mottójaként. A kiadvány 260, 1809 és 1860 között keletkezett levelet közöl gróf Széchenyi István hagyatékából, ezzel a hazai olvasóközönség most vehet először a kezébe olyan levélkiadást, amely az egész életpályát magyar nyelven mutatja be. A szerkesztési és fordítási feladatokat olyan kiváló szakemberek végezték el, mint Oplatka András, Széchenyi életrajzírója, Körmendy Kinga és Mázi Béla, az MTA KIK Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteményének munkatársai, valamint Kovács Henriett, az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem tudományos munkatársa. A válogatást a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézete adta ki, ennélfogva a megjelenést — a Széchenyi-forráskiadás kezdeteit idézően — a „legnagyobb magyar” szellemi örökösének tekintett intézmény tette lehetővé. A kötet létrejöttének okairól Oplatka András bevezetőjéből tájékozódhatunk. Széchenyi levelezéséből készített kiadványok napjainkban alacsony példányszámban, szinte kizárólag könyvtári keretek között hozzáférhetőek, s nagyobbrészt keletkezési nyelvükön olvashatóak. A helyzet felismeréséből következett a hiánypótló munka megszületésének gondolata, hiszen a magyar 19. századi politika-, társadalom-, gazdaság- és művelődéstörténet felbecsülhetetlen forrásanyagai lévén, szükséges reprezentatív mennyiségű levélcsoportot fordításban közzétenni. A szerkesztők szándékuk szerint a gróf személyét szerteágazó köz- és magáncélú tevékenységein keresztül akarják bemutatni, akinek fő műve maga az élete volt. A szerkesztői bevezetőt Mázi Béla folytatja, összegezve Széchenyi hátrahagyott iratainak történetét és a levélválogatás szerkesztési szempontjait. A Széchenyi-forráskiadások immáron nagy múltra tekintenek vissza a magyar történettudományban, ezért ha röviden is, de ki kell térnünk a kötetnek a vonatkozó irodalomban elfoglalt helyére. A Széchenyi-hagyaték megvásárlásával a több helyen őrzött iratok összegyűjtését és feldolgozását a Széchenyi-hagyomány letéteményesének tekintett Akadémia kezdte meg. Gróf Széchenyi István munkái címen két kiadványsorozatot indított 1884-1896 és 1904-1905 között. A levelezést feldolgozó kötetek az első sorozatban kaptak helyet Majláth Béla (Gróf Széchenyi István le
