Századok – 2016
2016 / 3. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Petercsák Tivadar: Tagányi Zoltán: A Közép-kelet európai faluközösség genezise. Válogatott tanulmányok
Felvidék három szlovák nyelvű gimnáziumának és a Matica slovenská kulturális szervezet felszámolására is. Utóbbi intézkedések egyik lehetséges okaként egy meglepő, de viszonylag kézenfekvő magyarázattal is szolgál. A Zólyom megyei alispánná kinevezett Grünwald Béla személyes sértettségét emeli be a történeti diskurzusba, aminek oka a szerző véleménye szerint a Matica slovenská alelnökének, Viliam Pauliny-Tóthnak épp ekkoriban közreadott maró szatírája. Ennek főszereplője ugyanis kísérteties hasonlóságot mutatott Grünwald Bélával. 1875-ben a Justh-pártnak végleg bealkonyult Turóc megyében. A szlovák kulturális szervezet bezárásával egy időben a teljes megyei tisztikar leváltásra került. Nem véletlen, hogy Justh József egy öngyilkossági kísérlet után került be a budai Schwartzer-féle elmegyógyintézetbe. A nem sokkal ezután bekövetkező halálával kapcsolatban Demmel feltételezi az újabb — immár befejezett — öngyilkosságot. Ennek lehetséges okait is megjelöli: „Láthattuk, hogy Justh életvilága minden tekintetben az összeomláshoz közeledett. A családja által évszázadokon keresztül épített turóci vezető szerep elveszni látszott, [...] vagyonuk felemésztődött, a hosszú évtizedek munkájával kiépített hatalmi bázis elveszett.” Összességében elmondható, hogy Demmel József egy gazdag forrásbázison alapuló, igen sokrétű és alapos forrásfeldolgozás után elkészült művet alkotott. Az eddig alig kutatott szlovák anyanyelvű magyar nemességet korabeli kontextusában ábrázolja. A rendelkezésre álló források alapján új és eredeti következtetésekkel gazdagítja történeti tudásunkat. A kötet jó szívvel ajánlható a nemzetiségi kérdés és a 19. századi magyar történelem iránt érdeklődőknek. TÖRTÉNETI IRODALOM 797 Solymosi József Tagányi Zoltán A KÖZÉP-KELET EURÓPAI FALUKÖZÖSSÉG GENEZISE Válogatott tanulmányok L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2015. 360 o. Tagányi Zoltán történeti, néprajzi és szociológiai folyóiratokban megjelent publikációi után tanulmánykötetbe rendezte a falu- és földközösség kialakulását, történetét feldolgozó írásait. Már egyetemista kora óta foglalkoztatta ez a téma, majd a közép-kelet-európai térségen belül az orosz, lengyel és magyar földközösség genezisét vizsgálta. Ez utóbbira bevallottan Szabó István prédium-tanulmánya irányította a figyelmét. A szerző a tanulmánykötet bevezetőjében utal a 19. század végén, 20. század elején divatos, őskommunisztikus elvekből kiinduló kutatásokra, amelyek mindenütt ősközösségi faluközösségeket (pl. az orosz obscsina és a germán Mark) kerestek. Tagányi Károly falu- és foldközösségi koncepciója is a kor szocialisztikus gondolkodásmódjának következménye volt. Tagányi Zoltán ezeket a nézeteket veszi revízió alá, és megállapítja, hogy a faluközösség és a vele kapcsolatos intézmények rendszere nyugatról importált jelenségek komplexuma volt, amelynek kezdetei a késő római császárkor Gallia provinciájának villái környékén lelhetők fel. Ennek alapján a szerző a közép-kelet-európai faluközösség kibontakozását négy fejezetre tagolva mutatja be. Először a nyugat-európai előzményeket, majd a magyar, a lengyel és végül az orosz viszonyokat tárja fel. A Faluközösség és prédium fejezetben utal Tagányi arra, hogy Szabó István már 1963-ban a magyar prédiumot a római villa utódjának jelölte meg, így véleménye szerint a magyar falu is a római villa leszármazottja. A Krisztus utáni századokban a Római Birodalomban a rabszolgamunkát felváltó „colonatus”, bérleti rendszer eredményeként alakultak ki a vidéki villagazdaságok. A villa tulajdonosa nemcsak termékszolgáltatást kapott, de birtoka műveléséhez igénybe kellett vennie colonusainak munkaszolgálatait is. Az úri villát a colonusok, kisbérlők vették körül, akiket a villatulajdonos villicusai irányítottak. Ezek a villa körüli települések alakultak át „vicus”-okká, falvakká. A galliai provinciákban is a római villicatiós rendszer volt jellemző, amely a mozgékony, parlagváltós földműveléstől a letelepedett földművelésre való áttérés felé haladt. A szerző azt is felvázolja, hogy a germán településfejlődés az egyudvaros tanyáktól (curia) a háromnyomásos rendszert használó halmazos szerkezetű falvak irányába mutatott, de ez volt jellemző az Alpoktól északra fekvő tölgyes, lombos erdők vidékén, Dél-Angliában és a skandináv területeken is.
