Századok – 2016
2016 / 3. szám - MŰHELY - Szilágyi Adrienn: Egy 19. század eleji birtokelidegenítés esete. A Stockhammer család Békés megyei jószágainak kiárusítás
790 SZILÁGYI ADRIENN kapcsolatba került a gróf Stockhammer családdal, így 1830-ban gróf Auersperg Jánosné (szül. gróf Stockhammer Zsófia) és báró Drechselné (szül. gróf Stockhammer Karolina) képviselőjeként jelent meg, majd 1837-től rendre gróf Stockhammer Herman képviseletében tűnt fel.68 A kettős szerepvállalás példáinak a sorát bővíthetnénk, hiszen a családgyűléseken megfordult személyek fele legalább egyszer viselt valamilyen megyei és uradalmi posztot, de többségében a birtokosok sorába soha nem kerültek be. Hitelviszonyok és a tulajdonszerzés körülményei az elidegenítés folytán Stockhammer Ferdinánd végül a Harruckern család minden tiltakozása ellenére sikeresen kiárusította Békés megyei birtokrészeit. Eladásukat az örökölt és az öröklést követően felhalmozódó adósságaival indokolta. Stockhammer és a források sem tértek ki azonban arra a fontos kérdésre, hogy végeredményben mi is eredményezte ily mértékű eladósodását? Stockhammer Ferdinánd láthatóan nemcsak a családtól, hanem uradalmi alkalmazottaktól, megyei nemesektől és nem nemesektől, településektől, Pesten és Bécsben élő főuraktól is kölcsönzött, majd hatalmas adósságát Békés megyében fekvő birtokrészeire terhelte, miközben még lehetőségként sem merült fel, hogy más birtokrészeket terheljen meg vagy adjon el. Mindenesetre az adósággal terhelt birtokrészeire hivatkozva a családot és lényegében a hazai törvényeket is megkerülve viszonylag — talán a korszak hitelviszonyait ismerve túlságosan is — rövid idő alatt sikerült kiárusítania birtokrészeit. A birtokvásárlók között pedig ott vannak a Harruckern-örökösök családgyűlésén résztvevőként jelen lévők, a közös birtokrészek vagy valamelyik örökös családtag alkalmazásában álló képviselők, vagy épp a család számára hitelt nyújtó személyek. Az új birtokosok kapcsán mindenképp kiemelendő Csepcsányi Tamás, Szombathelyi Antal vagy épp Omaszta Zsigmond birtokszerzése, akik a Harruckernörökösök alkalmazásában álló tisztviselők voltak, azaz a birtokszerzés esetükben mindenképpen összefüggésben állhatott a családon belüli ismeretségükkel, vagy egyszerűen rendelkeztek az eladással kapcsolatos belső információkkal, amelyek előnyt jelenthettek a többi esetleges jelentkezővel szemben. Mellettük viszont találunk olyan vásárlókat is, akik korábban Stockhammer Ferdinánd hitelezői között szerepeltek, így Bodroghy Papp Józsefet vagy Csepcsányi Tamást. Csepcsányi tehát nemcsak Stockhammer korábbi teljhatalmú megbízottja volt, hanem egykori hitelezője is, azaz egyszerre volt vevő-hitelező és birtokképviseleti tag. Ez a jelenség pedig azon gyakori esetek példatárát bővíti, amikor is a hitelezés gyakorlatilag „előszobája” volt a későbbi birtokszerzésnek. Ugyanakkor a hitelnyújtás nem minden esetben vezetett birtokvásárláshoz. Az elidegenítés története tulajdonképpen rávilágít egyrészt a korszak hitelezési problémáira, másrészt pedig megmutatja, hogy a törvények megkerülése — vagy épp a szabályozás hiányosságai — hogyan adtak alkalmat arra, hogy a birodalom másik felében élő birtokos elidegenítse magyarországi birtokrészeit. 68 Uo. III. 217.; Kempelen B.: Magyar nemes családok i. m. II. 257.; Héjjá J. E.: Békés vármegye archontológiája i. m. (2009.) 235.
