Századok – 2016
2016 / 3. szám - MŰHELY - Szilágyi Adrienn: Egy 19. század eleji birtokelidegenítés esete. A Stockhammer család Békés megyei jószágainak kiárusítás
EGY 19. SZÁZAD ELEJI BIRTOKELIDEGENÍTÉS ESETE 789 és hitvesének adta el ezt a jószágrészt, amely később gróf Leiningen Lajoshoz került. A távoli vásárlót, illetve Bodroghy „eltűnését” a megyéből az magyarázhatja, hogy az 1840-es években visszatért Győr megyébe.64 Beliczay József Bodroghyhoz hasonlóan nem állt az uradalom szolgálatában, ellenben számos megyei posztot — esküdt (1803, 1806-1807), aladószedő (1810-1827), főadószedő (1828-1837) —viselt. Stockhammer Ferdinánd csabai birtokából a gerendási birtokot vásárolta meg 1834-ben, majd 1838-1846 között rendszeresen részt vett a családgyűléseken birtokosként. Hellebrandt Jánost mint szarvasi jegyzőt (1820-1831) ismerhetjük. A csabai Stockhammerféle nyolcadból 1836 után vásárolt, 1838-1846 között ugyancsak birtokosként állandó tagja volt a családi tanácskozásoknak. Simay Kajetán az előbb említett birtokosokkal megegyezően csak a megye szolgálatában állt, majd miután 1839 körül a Stockhammer-féle csabai nyolcadból 74 holdat vásárolt, állandó tagja lett a családgyűlésnek.65 Végül mindenféle megyei vagy uradalmi kötődés nélkül birtokosként egyszer fordult meg a családgyűlésen Kosztolányi Péter és Fehér Imre. Fehér Imre a báró Wenckheim család számtartója volt. A Stockhammer-féle eladott egynyolcadból vásárolt résznek köszönhetően egyszer, 1846-ban volt jelen a családgyűlésen. Kosztolányi Péter 1845-1848 között a csabai határban bírt 226 holdat, így 1845-ben mint birtokos és mint gróf Trauttmansdorffné képviselője vett részt.66 Leiningen Lajos 1845 előtt az eladott Stockhammer-féle csabai nyolcadból 269 holdat vásárolt, amit még 1848-ban is bírt.67 Leiningen a családgyűlésen egyszer sem fordult meg, ellenben Omaszta Lajos 1843-1846 között több ízben is az ő meghatalmazottjaként tűnt fel a családi tanácskozásokon. A fentebb bemutatott tíz birtokos láthatóan Stockhammer csabai birtokrészéből jutott birtokhoz. A pályafutásuk sok tekintetben nem mutat egyezést: három közülük párhuzamosan szolgált a megyénél és az uradalomnál, míg négy kifejezetten csak a vármegyénél rendelkezett állással, három pedig a birtokon kívül sem megyei, sem uradalmi pozíciót nem viselt. Ellenben közös pont, hogy a birtokvásárlást követően állandó tagjává váltak az egyébként Harruckern-örökösöket összefogó családgyűléseknek. Ezenfelül úgy tűnhet, hogy a családi kapcsolatokon, illetve a megyei és az uradalmi pozíciókon túl még fontosabb tényezője volt a birtokszerzésnek a tőke. Példának okáért Boczkó Dániel 1816-ban szerzett ügyvédi vizsgája után tiszteletbeli alügyészként kezdett (1817-1825), majd 1820-ban endrődi uradalmi fiskális lett. Ennek megfelelően 64 MNL BéML IV A. 1. a. 2269/1842. A Gyulán 1842. szeptember 21-én folytatott nemesi közgyűlés jegyzőkönyve szerint. Pozsony, 1834. október 21. Héjjá J. E.: Békés vármegye archontológiája i. m. (2009.) 237. 65 Beliczayról lásd Karácsonyi J.: Békésvármegye i. m. III. 171.; Nagy I.: Magyarország családai i. m. Pótkötet. 126-127.; Kempelen B.: Magyar nemes családok i. m. II. 49.; Héjjá J. E.\ Békés vármegye archontológiája i. m. (2009.) 226.; Hellebrandtról Karácsonyi Békésvármegye i. m. III. 182.; Héjjá J. E.: Békés vármegye archontológiája i. m. (2009.) 295-296.; Simayról Karácsonyi J.: Békésvármegye i. m. III. 130-137. és III. 248-249.; Nagy Magyarország családai i. m. X. 186.; Kempelen BMagyar nemes családok i. m. IX. 356.; Héjjá J. E.: Békés vármegye archontológiája i. m. (2002.) 176-178. 66 Héjjá J. E.: Békés vármegye archontológiája i. m. (2009.) 274. 67 Leiningenről lásd Karácsonyi J.: Békésvármegye i. m. III. 171.
