Századok – 2016
2016 / 3. szám - MŰHELY - Szilágyi Adrienn: Egy 19. század eleji birtokelidegenítés esete. A Stockhammer család Békés megyei jószágainak kiárusítás
785 Bolza a megyén keresztül zárlatot nem kérhet, sőt a megyei közgyűlés 1838. április 10-én és szeptember 17-én kelt törvényszerű végzései is rendelkezésre állnak. Azaz miután az eladás bekövetkezett, így a bírói zár alá vétel csak akkor lehetséges, ha azt az új tulajdonos vagy örökösei kérik. Mi több, a zárlat nem az „elpazarolt”, hanem az „elpazarolható” vagyonra kérhető, azaz az elidegenítést követően Bolza zárlatra vonatkozó kérése idejétmúlt.53 Stockhammer továbbá hangsúlyozta, hogy Gyoma kiárusításából egyrészt csalóka pazarló életmódjára következtetni, másrészt az erre való hivatkozás nem elegendő a bizonyításhoz, harmadrészt szükségszerű eladását nemcsak tartozása és birtokának magas költsége magyarázta, hanem az a tény is, hogy minden esztendőben víz borította el birtokát, és többnyire csak a művelhetetlen harmada maradt száraz. Stockhammer egyszóval a felhozott vádakra bizonyítékokat kívánt, ezek hiányában viszont a zárlat megszüntetése, illetve Gyoma eladása jogos és törvényszerű volt. Stockhammer végül hivatkozott arra a tényre is, hogy miután nem a Magyar Királyság területén lakik, így személye és vagyona is más ország hatósága alá tartozik, azaz a Stockhammer elleni vádak érvényesítése nemhogy a megye hatáskörén kívül esett, hanem feljebbviteli fórumon is nehézkes lett volna érvényt szerezni azoknak.54 A Harruckern-örökösök nevében a család közös ügyvédje, Salacz László 1840. október 27-én terjesztette be ellentmondását a megye közönsége elé, amelynek legfőbb pontja az volt, hogy az elidegenített birtokot a vérségi jogok érzékeny megsértésével adták el Ullmann Franciskának.55 A család tiltakozását azonban Wodianer Móric sem hagyta szó nélkül, hiszen Bolza zárlat alá vételi kérésére nézve úgy vélte, hogy az eladás helytelenségének a bizonyítása a Királyi Tábla elé való, azaz a megye elé a bírói zár alá vétel tartozik, ami egyébként is a törvény értelmében megelőző, nem pedig visszaható jog, vagyis csak az elidegeníthető és nem a már elidegenített javakra kérhető. Wodianer továbbá tagadta, hogy törvényes bevallás nélkül vették volna meg Gyomát.56 A család ennél az elidegenítésnél sem tudta érvényesíteni elsőbbségi jogait, így ahogy a csabai és az öcsödi, úgy a gyomai birtokrészek is családon kívüli személyek kezébe kerültek. Stockhammer második elidegenítése kapcsán megjegyzendő, hogy az első kiárusítással szemben mintha gyorsabban, a korábbi egyezkedéseket megkerülve zajlott volna le. Ennek lehetséges okaira eddig nem találtunk magyarázatot, de mindenképp kiemelendő és további kutatást igénylő kérdésként merülhet fel, hogy Stockhammer valójában hogyan is tudta újra megkerülni a famíliát, illetve véghezvinni Gyoma eladását. EGY 19. SZÁZAD ELEJI BIRTOKELIDEGENÍTÉS ESETE 53 MNL OL P 418. Fase. M. f. 4-23. Stockhammer így írt válaszában: „szívemben hordva ama gyalázatot, mely a pazarlás bélyegével nevemre ütetett”, majd így folytatta „nem tagadom voltak fiatal koromnak tévelygő lépései, melyekről nem általom meg vallani, bár soha ne történtek volna”. Stockhammer továbbá úgy vélte, hogy a tíz év alatt atyja bűneiért is „megbűnhődött”, a bírói zár alól való felszabadulása pedig azt is bizonyítja, hogy megváltozott. 54 Uo. Stockhammer Ferdinánd Békés megyéhez beadott válasza. 55 MNL OL P 418. A. I. Fase. LL. f. 35-36. Salacz László ellentmondása. Gyula, 1840. október 27-én. Felolvasta és kiadta Kis János, a megye főjegyzője. 56 MNL OL P 418. A. I. Fase. LL. f. 34-35. Wodianer Móric Békés megyéhez beadott levele. Gyula, 1840. november 14.
