Századok – 2016
2016 / 3. szám - MŰHELY - Szilágyi Adrienn: Egy 19. század eleji birtokelidegenítés esete. A Stockhammer család Békés megyei jószágainak kiárusítás
786 SZILAGYI ADRIENN Gyoma új tulajdonosa - a Wodianer család Az endrődi57 és gyomai birtokrészeket megvásárló, zsidó vallásról református hitre áttért Wodianer família a kor egyik legismertebb pesti nagykereskedő családjának számított. A család a 18. század közepén települt át Csehországból Bács megyébe, ahol is terménykereskedéssel alapozták meg kezdőtőkéjüket. Wodianer Fülöp 1789-ben Szegedre költözött, és ott folytatott terménykereskedelmet, később bővülő kereskedése folytán Pesten is tartott fenn lakást és raktárt. Sámuel és Rudolf fiai szintén a kereskedői pályán helyezkedtek el: Rudolf Pesten végzett üzleti tevékenységet, Sámuel pedig Szegeden maradt. Wodianer Sámuel főként dohány-, gyapjú- és gabonaügyletekkel foglalkozott, így vagyonát leginkább kincstári gabona- és dohányszállításból alapozta meg. Miután nagyszabású kereskedését már nem tudta Szegeden folytatni, Pestre helyezte át székhelyét, ahol először lakhatási, majd 1834-ben nagykereskedői jogot kapott. Még ugyanebben az évben Bécsben is indítványozta ezt, de ott kérelme elutasításra került. Wodianer az 1830-as évekre már vezető szerepet vívott ki a gyapjúkereskedelem terén, amelyre sikertelenül próbált meg kizárólagos jogot formálni. Sámuel üzleti tevékenységét 1833-tól 1840-ig fiával, Móriccal folytatta. Később Móric Bécsben nyitott nagykereskedést, de feltehetően csendestársként megmaradt a pesti cégben is. A Wodianer család 1833-ban került rokoni kapcsolatba a másik nagykereskedő családdal, az Ullmann famíliával. Wodianer Móric ugyanis ebben az évben vette feleségül Ullmann Mór lányát, Franciskát. A családból Sámuel 1839-ben tért át a zsidó vallásról, majd polgárjogot nyert és belépett a Polgári Kereskedelmi Testületbe. 1844-ben feleségével és két fiával, Móriccal és Alberttel, kapriorai előnéwel nemességet nyert.58 Az 1840-es évekre nemcsak a gyapjú-, hanem már a dohánykereskedelem is Wodianer, illetve a bécsi Sina báró kezén összpontosult. 1844-ben ők ketten kötötték le öt évre az egész tiszántúli dohányszállítást, azonban Wodianer üzleti tevékenységében egyre nagyobb szereppel bírtak a hitelügyletek.59 Karácsonyi János szerint a Békés megyei gazdálkodást Sámuel fia, Móric vezette, akit Dávidházi Békés Móricnak, „nagy tehetségű s igen becsületes izraelitának” mondtak. Az izraelita szó csupán a család származását jelezhette, hiszen a csa-57 Wodianer Endrődöt Stockhammer Ferenc örököseitől vásárolta meg hasonló körülmények mellett, mint Stockhammer Ferdinand esetében. 58 Bácskai Vera: A vállalkozók előfutárai. Bp. 1989. 140., 168. A zsidó nagykereskedők számára — pár kivételtől eltekintve — a nemesítés teremtette meg a vállalkozói tevékenység teljes kibontakozását, ugyanakkor a nemesi rangra emelkedés egyben kilépést jelentett a felekezeti közösségükből is. Sámuel másik fia, Rudolf nem futott be ennyire sikeres pályát, ami összefüggésben állhatott azzal, hogy Rudolf nem tért át keresztény hitre, birtokképtelensége korlátozta hitelképességét, illetve hátrányos helyzetből indult a kincstári megbízásoknál. Konrád Miklós: Zsidóságon innen és túl. Zsidók vallásváltása Magyarországon a reformkortól az első világháborúig. Bp. 2014. 337. Wodianer Sámuel vállalkozói ambíciói mellett vélhetően a Nemzeti Kaszinóba történő felvételi kérelmének elutasítása játszott közre abban, hogy 1841 februárjában — a Pesti Hírlap és a Jelenkor áttérését publikáló cikkei alapján — áttért a református hitre. Még ugyanebben az évben a zsidó származásúak közül elsőként választották be a Nemzeti Kaszinóba. 59 Bácskai V.\ A vállalkozók i. m. 140-141., 153-160. Wodianer a Stockhammer családtagokon kívül a Wenckheim famíliának is kölcsönzött.
