Századok – 2016
2016 / 3. szám - MŰHELY - Szilágyi Adrienn: Egy 19. század eleji birtokelidegenítés esete. A Stockhammer család Békés megyei jószágainak kiárusítás
784 SZILÁGYI ADRIENN Stockhammer második elidegenítése és a Harruckern-örökösök újabb tiltakozása Az 1834. évi elidegenítés után Stockhammer Ferdinánd következő eladására nem kellett sokat várni, hiszen a korábban megmentett Gyoma eladását kezdte szorgalmazni. Az elidegenítési folyamat itt sem indult másképp: a gyomai uradalmat a bírói zár alól 1835 áprilisában oldották fel.50 Bár 1834-ben Stockhammer mind a megye, mind a királyi szék előtt úgy nyilatkozott, hogy javainak 1834. évi eladását követően minden tehertől mentesen fogja törvényes örököseire, osztályos atyafiaira, illetve a Harruckern-nemzetségre hagyni, de négy év leforgása alatt újabb terheket vett fel. Ilyen rövid idő alatt Stockhammer 192 896 ezüstforint adósságot halmozott fel.51 A Harruckern-örökösök szemében „tékozló” Stockhammer Wodianer Móric nejének, Szitányi Ullmann Franciskának 1836-ban adta haszonbérbe a gyomai uradalmat, aki majd három év múlva örökáron birtokába is jutott annak. Stockhammer Ferdinánd ugyanis a 1839. szeptember 17-én tartott megyei közgyűlésen adta elő azon kérelmét,52 miszerint a nemzetség elsőbbségi jogától eltekintve 1839. május 1-jén meghatalmazott útján Gyomát Ullmann Franciskának adta el. A Harruckern család tiltakozása ezúttal sem maradt el, hiszen a família képviseletében Bolza József nyolc pontban adta be kérelmét a gyomai birtokrészek elidegenítése ellen tiltakozva. Bolza bírói zár alá vételt, majd csődeljárás elrendelését kérte. Mivel az eladás nem csak az atyafiak elsőbbségi jogát sértette, tiltakozását a közgyűlésen kívül 1838. május 1-jén meghatalmazott által Ullmann Franciskának is megküldte, miszerint Gyomát nem tekintheti tulajdonának, hiszen sem megajánlás, sem a kért összeg lefizetése nem történt meg. Bolza továbbá hangsúlyozta, hogy Stockhammer engedelmet csak az előző eladásra kapott, azaz ebben Gyoma elidegenítéséről szó sem volt, sőt épp annak megmentését célozta a korábbi kiárusítás. Stockhammer válaszában közölte, hogy Gyomáról és egyéb javairól valóban annyi szerepelt, hogy mindaddig bírói zár alatt kell tartania, amíg valamennyi hitelező meg nem egyezik annak feloldásában. Miután ez megtörtént, gyomai birtokát 1835. április 2-án feloldották a bírói zár alól. A feloldást akkor senki nem ellenezte, sőt az atyafiak sem, így a bírói zár alá vétel megszűnt, amit a kancellária is jóváhagyott. Stockhammer ezúttal is úgy érezte, hogy szabad tulajdonosi és eladhatási jogánál, továbbá a legfelsőbb hely határozatától fogva nem vétett a család ellen, így Bolza zárlat iránti kérésének valótlanságokra való építését méltatlan törvénytelenségnek nevezte. Az 1723. évi 47. törvénycikk értelmében a Királyi Tábla feladata volt nemcsak az eladások helyességének vagy helytelenségének, hanem a zárlat jogosságának a megítélése is. Az eladás helytelenségével szemben ugyanis Stockhammer úgy védekezett, hogy 60 MNL OL P 418. A. I. Fase. LL. f. 94. A zárlatot 1835. április 8-án bontották fel, de ennek feltétele és ígérete volt, hogy a megegyezést követően Stockhammer kárpótolja a gyomai lakosokat. Stockhammer ígérete ellenére kárpótlás nélkül távozott. Kondoros, 1839. október 26. 5! MNL OL P 418. A. I. Fase. LL. f. 94. 52 MNL BéML IV A. 1. a. 2019/1839. 1839. december 19-én a Gyulán tartott megyei közgyűlésen az 1505., 1506., 1507. szám alatt iktatták be.
