Századok – 2016
2016 / 3. szám - MŰHELY - Szilágyi Adrienn: Egy 19. század eleji birtokelidegenítés esete. A Stockhammer család Békés megyei jószágainak kiárusítás
EGY 19. SZÁZAD ELEJI BIRTOKELIDEGENÍTÉS ESETE 783 Az eladás azonban közel sem zárult le ennyivel, hiszen Bolza József 1834. június 8-án nyújtotta be az elidegenítéssel szembeni többpontos ellentmondását. Bolza elsőként tért ki az 1832. évi bírói zár feloldása elleni tiltakozására, miszerint Stockhammer nemhogy nem adhatta volna el birtokrészeit, de már az engedelmet sem kaphatta volna meg azokra. A korábbi érvek megismétlése mellett új érvként jelent meg tiltakozásában, hogy idegen vevőkkel szemben a család nem egyenlő bánásmódban részesült, hiszen amíg a családnak egy összegben kellett volna letenni a kért árat, addig ezt az idegen vevőknek nem írták elő, sőt többek a tiltakozás időpontjában is tartoztak Stockhammernek.47 Stockhammer válaszára nem kellett sokat várni, hiszen a megye közgyűlése előtt 1834. augusztus 15-én olvasta fel Kállay Ignác, a megye jegyzője. Stockhammer korábban tett ellentmondásában elhangzó sérelmeit és válaszait ismételte meg. Az eladást illetően úgy látta, hogy az 1833. évben alkut ajánlott a család örököseinek, amit viszont nem tudtak teljesíteni. Tíz esztendő telt el az 1824. évi bírói zár alá vételt követően, épp ezért Stockhammer nem érti, mennyi időre lett volna szüksége a tiltakozó családtagoknak? Hogy az eladás „fortélyos” lett volna azáltal, hogy a vevők egy eladást igazoló levélbe kerültek be, egyértelműen tagadta Stockhammer, hiszen az eladás az újságban publikáltatott, a költségek kímélésének érdekében iktatták egy levélbe a vevőket. Ahhoz pedig, hogy az adósokat kifizette-e vagy sem, vagy az új vevők tartoznak-e vagy sem, ahhoz Bolzának egyáltalán nincs köze - zárta válaszát Stockhammer.48 A család még ezután is tárgyalt arról, hogy a kiárusított öcsödi és csabai jószágrészeket hogyan tudná visszaszerezni. Az ügy áttekintésével 1834 októberében Röth Ignácot, a család közös ügyvédjét bízták meg. Röth meglátása szerint bár Stockhammer az előintésnek eleget tett, de az atyafiak a vérség jogán — a Hármaskönyv I. rész 60. címére hivatkozva — különös hatalmat formálhatnak az elidegeníthető jószágok megtartására, ha a bírói intés után idejében bejelentették a vásárlásra vonatkozó szándékukat. Az előintés törvényes elvét azon cselekedet sem változtatja meg, hogy valamennyi vevő nevét és valamennyi eladott jószágot egy bevallólevélbe iktatták be. Röth Ignác a családnak azt a szándékát, hogy az eladott jószágrészeket azon az áron visszavásárolják, amelyen a mostani birtokosok bírják, nem támogatta. Célravezetőbbnek vélte, hogyha a néhai gróf Siskovicsné zálogának visszaváltásáért indítanak pert a Királyi Tábla előtt, hiszen ez a kereset nem tagadható meg a családtól. Még úgy sem, hogy gróf Stockhammer Ferdinánd szintén tagja a visszaváltás igényét fenntartó famíliának. A visszavásárláshoz szükséges pénz megszerzéséről pedig elegendő az ítélet után gondoskodni.49 A fiskálistól kikért javaslaton túl azonban nem tudunk a család további tényleges lépéseiről, vélhetően nem is voltak. Tulajdonképpen mivel Stockhammer az eladásra a kancelláriától kapott engedélyt, így elidegenítése törvényesnek volt tekinthető. 47 MNL OL P 418. A. I. Fase. LL. f. 176-183. Szarvas, 1834. június 8. Bolza József ellentmondása. 48 MNL OL P 418. A. I. Fase. LL. f. 109. 1834. augusztus 15. Gróf Stockhammer Ferdinánd válasza. A vádakra hozott ellenjegyzését Stockhammer kérte a megyei jegyzőkönyvbe felvenni. 49 MNL OL P 418. A. I. Fasc. LL. f. 72-73. Pest, 1834. október 8. Röth Ignác levele.
