Századok – 2016
2016 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Erős Vilmos: A második "Száműzött Rákóczi” vita. (Szekfű Gyula "Bethlen Gábor” című művének korabeli fogadtatása)
A MÁSODIK „SZÁMŰZÖTT RÁKÓCZI” VITA 7 Bethlent, akit — Szekfű ábrázolásában — nem hazafias és nemzeti, azaz ideális motívumok, hanem az egyéni önzés, hatalmi-haszonszerzési vágy, legfeljebb a „ragione di stato” machiavellisztikus elvei, az abszolút uralmi rendszer kiépítésének szándéka vezetett29. (Ezzel szemben pl. R. Kiss István demokrata és Jámbor” fejedelemnek aposztrofálta az erdélyi uralkodót30.) Nem fogadták el Szekfűnek azt a tézisét sem, miszerint Bethlen (és általában Erdély) igazából nem törekedett a vallási türelem elveinek a megvalósítására, bírálták Szekfű keleti és nyugati magyar megosztásának tézisét (amelyben a magyarság igazi érdekeit a nyugati fél és országrész, így Pázmány Péter vagy Eszterházy Miklós képviselték), túlzottnak tekintették Bethlennek a törökhöz húzó, általában is megbízhatatlan, csalfa és cselszövő, intrikus uralkodóként való beállítását, valamint pl. gazdaságpolitikájának a merkantilista rendszer bevezetésére irányuló minősítését is. R. Kiss István (és pl. Zoványi Jenő31) összességében elutasítja Szekfű szellemtörténeti fogalomrendszerét, „bűvészmutatványait” (az egész európai háttér bemutatása, illetve a „ragione di stato”, az államrezon körüli eszmetörténeti elmélkedés ennek minősül32) s a szellemtörténet „átértékelő” szemponjait pusztán a magyar történelem katolikus szempontból történő — Zoványinál reakciós és ultramontán — nemzetellenes, a nemzeti múltat leértékelő, a nemzet hőseit sárbatipró, „sárbarángató” meghamisításának tekintik. (Ezért R. Kiss művének címe is: az így „átértékelt” Bethlen Gábor33). Részlet R. Kiss könyvének befejezéséből, amelyben összegzi kritikáját és az említett zsűri összeállítását kéri. „Vádolom Szekfű Gyulát azzal, hogy történelmi irodalmunkban tudomásom szerint soha elő nem fordult páratlan könnyelműséggel és lelkiismeretlenséggel Bethlen Gábor emlékével szemben durva kegyeletsértést követett el, fontos történelmi események elhallgatása, adatok elferdítése, a kötelező kritika mellőzése árán a történelmi igazsággal ellenkező, hamis képet adott róla és ezzel a nemzeti kegyeletet megsértette, nemzeti érdekeknek, a közérdeknek ártott. Vádolom Szekfű Gyulát közérdekből azért, hogy e káros működéséről a közvéleményt felvilágosítsam és őt hasonló működésének folytatásáról leszoktassam. Felszólítom, hogy miután a jury előtt lefolytatjuk a valódiság bizonyítását, ezen vádjaim alapján sajtó útján elkövetett rágalmazás miatt vonjon felelősségre rendes bíróság előtt is.”34 29 Vö. Gyimesi B: Debreceni színek, i. m. 129. 30 Vö. R. Kiss I.: Az átértékelt Bethlen Gábor. i. m. 31 Vö. Zoványi J: Történelemi átértékelési, m. 32 Szekfű több alkalommal utal Bethlen-könyvében Friedrich Meineckére, illetve az ő államrezonnal kapcsolatos felfogására. Meineckéhez vö. pl. Klueting, Hans: ‘Vernunftrepublikanismus’ und ‘Vertrauensdiktatur’. (Friedrich Meinecke in der Weimarer Republik.) Historische Zeitschrift, Band 242. 1986. 69-98. 33 A nemzeti romantikus iskoláról vö. Vardy, Steven Béla: Modern Hungarian Historiography. New York, 1976. 34 Vö. R. Kiss I.: Az átértékelt Bethlen Gábor. i. m. 122. Kiemelések az eredetiben.
