Századok – 2016

2016 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Erős Vilmos: A második "Száműzött Rákóczi” vita. (Szekfű Gyula "Bethlen Gábor” című művének korabeli fogadtatása)

8

ERŐS VILMOS

Mielőtt részletesebben ismertetném az inkább Szekfűt támogató írásokat, szeretném megjegyezni (erre már korábban persze utaltam), hogy a két tábor között volt egy átmeneti, lehetne mondani „szürke zóna” is, amely részint R. Kiss Istvánnak, illetve Szekfű protestáns támadóinak, részint viszont Szekfűnek adtak igazat s elismerték pl. Szekfű könyvének tudományos mivoltát. Inkább ehhez az átmeneti, „szürke” zónához tartozónak gondolnám Angyal Dávidnak a Századok hasábjain megjelent, terjedelmes, 4 részes tanulmányát35, amely — tekintve, hogy a Századok szerkesztését 1931-től kezdve Domanovszky Sándor, Mályusz Elemér és Hajnal István veszik át36 — részben magának a folyóiratnak a véleményét is kifejezi. Angyal Dávid persze szinte minden kérdésben alapvetően ellentmond Szekfűnek - azaz szerinte pl. nem hatalmi vágy és egyéni motívumok, hanem inkább a rendi és vallásszabadság igénye, illetve ideális megfontolások mozgatták Bethlent; a transzszilvanizmus nem az ő találmánya, s Erdély egyébként is a nemzeti szabadság letéteményese; ha érdekei úgy kívánták a bécsi udvar is szövetkezett a törökkel. Bethlen valláspolitikája alapvetően türelmes volt, hiszen az erdélyi hagyományok is erre predesztinálták; összességében Bethlen a rendi alkotmányos szabadság védelmezője, ami a modern liberális alkotmány előfutáraként tekinthető. Angyalt mégsem sorolnám a Szekfűt legvehemensebben támadó protestáns táborba, mert véleménye alapvetően nem személyeskedő, a vitát sokkal inkább szakmai alapon folytatja, s mint a Szekfűvel folytatott levelezése is tanúsítja, a két történész között életük végéig jó viszony volt, s pl. a Szekfű-Németh László vitában is Szekfű oldalára állt Angyal a későbbiekben.37

Hasonlóképpen inkább a „szürke zóná”-hoz tartozónak gondolnám az erdélyi Nagy Géza (2 cikket is írt) és Kós Károly vélekedéseit38, amelyek az Erdélyi Helikonban és a Pásztortűz-ben jelentek meg. (Lehet, hogy erdélyi helyzetük is inkább a kiegyenlítésre ösztökélte őket, bár Erdélyből is hangzottak igen éles Szekfű-ellenes hangok pl. a Keleti Újságban, nem beszélve „A száműzött Rákóczi” időszakáról - mondjuk Apáti István részéről.39)

Nagy Géza elismeri Szekfű stílusát, széleskörű forrásbázisát, beleérző képességét. Szintén nagyra becsülő szavakkal ír arról, hogy Szekfű a modern történettudomány (Ranke-Lamprecht-Meinecke követőjeként) eredményeit felhasználva, szintetikus európai horizontból faragja ki a fejedelem egyéniségét.

35 Vö. Angyal Dávid: Adalékok Bethlen Gábor történetéhez. Századok, 1929 (63) 353-364; 1930 (64). 576-606; 465-485. Angyal francia monográfiája Bethlenről ebből az időszakból vö. D. Angyal: Gabriel Bethlen. Extráit de la Revue Historique, Paris. 1928.

36 Vö. mindezekhez Erős Vilmos: A magyar történetírás a két világháború közötti időszakban. Valóság, 2009/2. 48-69. Domanovszky már persze 1913-tól a Századok szerkesztője volt.

37 Angyalhoz legújabban vö. Egy konzervatív történész. (Tanulmányok Angyal Dávidról). (Szerk. Császtvay Tünde-Halász Ferenc-Ujváry Gábor.) Budapest: Argumentum. 2009. Valamint Schweitzer Gábor: „Szomorú a jövő, mert szomorú a jelen.” Angyal Dávid naplófeljegyzései. Századok, 135. évf. 2001. 3. sz. 697-754. Angyal és Szekfű viszonyához legújabban, több eddig kevéssé ismert forrással vö. Dénes I. Z.: A történelmi Magyarország eszménye, i. m.

38 Vö. Dr. Nagy Géza: A legújabb Bethlen irodalom. Pásztortűz, 1929. 98-109. Kós Károly: Szekfű Gyula: Bethlen Gábor. Erdélyi Helikon, 1929. 3.sz. 231-235.

39 Vö. Dénes Iván Zoltán: A „realitás” illúziója. A historikus Szekfű Gyula pályafordulója. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1976.