Századok – 2016
2016 / 3. szám - MŰHELY - Szilágyi Adrienn: Egy 19. század eleji birtokelidegenítés esete. A Stockhammer család Békés megyei jószágainak kiárusítás
774 SZILÁGYI ADRIENN sei bizonyítani tudták, hogy a zálogba adott fekvőjószágok és birtokjogok zálogcímen kerültek idegen kézre, akkor az esetleges elévülési időt is figyelmen kívül hagyva az örökösök visszaigényelhették azokat.10 Az idézett szabályozásokon túl a következő törvénycikkek kerültek elő a Harruckern-örökösök tiltakozása során: az 1638. évi 29. törvénycikk — 600 forint erejéig elzálogosított fekvőjószágokra nézve perújítás útján jogorvoslat kérése szükséges —, az 1655. évi 35. törvénycikk — az országon kívül lakók a fekvőjószágok árát törvényes örököseik sérelmére nem vihetik ki —, illetve az 1655. évi 52. törvénycikk — a kisebb összeggel megkínálok ügyét ugyanakkor, ugyanazon perrel kell eldönteni; illetve a zálogjogról magánpecsétek alatt és tulajdon kézírással kiállított levelek nem minősülnek jogerősnek.11 Ezenfelül hivatkoztak még az 1723. évi 47. és 48. törvénycikkekre, az előbbi a fivérek nyereségéről és káráról, az utóbbi pedig a tékozlókra kiróható zárlatról szólt.12 A 47. törvénycikk az osztály alá tartozó javak kölcsönös öröklését hangsúlyozta. Az osztály egységét és sérthetetlenségét ugyanis kifejezetten szem előtt tartotta a jog, hiszen az osztály létrehozásával, a családi vagyon megöröklésével felosztott jószágok ősivé váltak, azaz az osztályba vitt szerzett javak, illetve a megosztott adományos javak is az ősiség alá helyeződtek. Az osztály következtében az osztályosok felelősséggel tartoztak egymás iránt, továbbá az osztály révén egymás osztályrészére kölcsönös öröklési igényt támaszthattak. így az örökösök sérelmére történt elidegenítés, megterhelés, a javakra kötött szerződések és eladások jogtalannak minősültek. Ilyen esetekben az osztályosok több megyében fekvő javaira nézve a kerületi tábla, az egy megyében fekvőkre pedig a megyei bírák előtt kérhettek jogorvoslatot.13 Mihelyt pedig a fentebb megnevezett egyik vagy másik rendű perből kiderült a fekvőjószágok eltékozlása, akkor a megye hatóságának — ahol ezek a javak elhelyezkedtek — zárlatot kellett elrendelnie, majd valamelyik osztályos rokonnak — évenként teendő számadás terhe és a megye által megszabott díj mellett — a kezelésébe kellett kiutalnia. A zárlatot (sequestrum) azonban nemcsak a tékozlás esetének fennforgása, hanem az ősi vagyon túlzott eladósodása miatt is elrendelhették, illetve önként kérhette azt a hitelekkel nem bíró adós. A zárlat során az adós zár alá vett birtokrészek feletti rendelkezési jogát felfüggesztették, továbbá az így beérkező jövedelmekből az adósságokat, a törvényes kamatokat kellett kifizetni a javak jövedelméhez és a kifizetendő adósságokhoz arányosítva. Miután a terheket lerótták, illetve esetlegesen a tékozló „megjavult”, akkor javait újra kormányzása és haszonvétele alá lehetett bocsátani, ha viszont a javulásnak semmi reménye sem mutatkozott, akkor továbbra is zárlat alatt ^kellett tartani.14 10 Hármaskönyv I. rész 82. cím. Frank A közigazság törvénye i. m. 369. 198 § Ki válthatja meg a zálogot? 11 Corpus Juris Hungarici - Magyar Törvénytár. 1608-1657. évi törvénycikkek. Szerk. Márkus Dezső. Bp. 1900. 387., 607., 617. 12 Magyar Törvénytár. 1657-1740. i. m. 611-612. 13 Bódiné Beliznai K. - Horváth A. - Zlinszky J.\ A magyar magánjog i. m. 97. Az osztállyal egyes ingatlanok, legelők, illetve királyi haszonvételek osztatlanul maradtak az osztályosok között, vagyis azokon közbirtokosság létesült a részesedés hányadának meghatározásával. 14 Hármaskönyv I. rész 59. és 60. cím.
