Századok – 2016
2016 / 3. szám - MŰHELY - Szilágyi Adrienn: Egy 19. század eleji birtokelidegenítés esete. A Stockhammer család Békés megyei jószágainak kiárusítás
Az adóssal szembeni pénzbeli követeléseket a betáblázás (intabulatio) biztosíthatta, hiszen ilyenkor az illető törvényhatóság nyilvános könyvekbe jegyezte fel az adós javait és terheit. A betáblázásnak ott kellett történnie, ahol az adós javai feküdtek, így nemesi és jobbágyi birtokait a megyei közgyűlésen vagy a szabad királyi városokban táblázhatták be. Máshol felvett bejegyzések nem bírtak jogerővel. Betáblázni viszont csak olyan követelést lehetett, amely pénzről, meghatározott összegről szólt, illetve amelyet beadott iratok alapján iktattak be. A betáblázási jegyzőkönyvet és névmutatóját szabadon, díjfizetés nélkül bárki megtekinthette, sőt kivonatot is kérhetett róla. A kitáblázás ugyanott ment végbe a visszaváltott kötelező levél felmutatásával, ezt pedig a semmisítés (amortisatio) követhette. Ekkor a betáblázás másolatát megküldték a Magyar Királyi Helytartótanácsnak, továbbá körlevél formájában vagy hírlapokban leközölve az egész országban meghirdették. Ha egy év alatt ellenvetés nem érkezett, akkor kimondták a semmisítést. A fizetés mind az adós, mind a hitelező számára előre megadott helyen és időben történt, ahol a pénz értékének változásával is kalkuláltak.15 A csőd Cconcursus creditorum) akkor állt fenn, ha valaki vagyonát annyira túlterhelte adósságokkal, hogy jószágainak jövedelme már nem volt elégséges annak teljes kifizetésére. Ekkor csődeljárást indítva a hitelezőket törvényes sorrend szerint elégítették ki. Ez gyakorlatilag olyan végrehajtást jelentett, amely a vagyonbukott adóssal szemben a hitelezők javára történt, hiszen az adós vagyonát felosztották azok között. A „csődületről” szóló 1840. évi XXII. törvénycikket — amely a német eljárást vette át — az 1839-1840. évi országgyűlésen alkották meg. A csődeljárás jóval rövidebb lett, hiszen törölték a fentebb már ismertetett feudális kibúvót, a zár alá vételt. Azaz míg a zárlatnál önként letétbe vagy zár alá helyezhették az adósok a vagyonukat, illetve a hitelezőket leginkább csak a kamatokból elégítették ki, addig a törvényben már célként jelent meg, hogy az eljárás során zár alá vett vagyon eladásából származó jövedelemből fizessék ki a hitelezőket. Ezt a szabályozott eljárást az adós vagy valamelyik hitelező kérésére indíthatták el. Az adós azzal az indokkal kezdeményezhette, hogy az adósságai meghaladták vagyonát. Az eljárás elindításával elveszítette jogi értelemben vett cselekvőképességét, így a bíróság egy perügyelőt és egy tömeggondnokot jelölt ki. A hitelező már akkor is az eljárás indítását kérhette, ha a kitűzött fizetési határidő lejárt, és bizonyította, hogy az adós nem tud eleget tenni tartozásainak. Ezt követően a bíróság hirdetményt tett közzé, hogy a hitelezők jelentsék be követeléseiket, az adós pedig adja elő bukásának okait.16 Stockhammer Ferdinánd adósságai és hitelezői Stockhammer Ferdinánd vagyonát kiskorúként örökölte meg, így 1796- ban gyámul Vidovich Mihályt rendelték ki, akit 1805-ben gróf Bolza Péter vál15 Frank A közigazság i. m. 666. 335 § Zálogról, 670. 336 § Betáblázásról, 673. 338 § A fizetésről. 16 Halmos Károly: A csőd intézményének rövid története. Közgazdasági Szemle 59. (2012: 5. sz.) 540-557., 541-544. A közadós elleni végrehajtási eljárás során nem a hitelezők kielégítése volt a legfőbb cél. Főként azért nem, mert a vagyont leginkább a földbirtok jelentette, amelyet a család igyekezett megtartani. EGY 19. SZÁZAD ELEJI BIRTOKELIDEGENÍTÉS ESETE 775
