Századok – 2016
2016 / 3. szám - MŰHELY - Szilágyi Adrienn: Egy 19. század eleji birtokelidegenítés esete. A Stockhammer család Békés megyei jószágainak kiárusítás
EGY 19. SZÁZAD ELEJI BIRTOKELIDEGENÍTÉS ESETE 773 höz kötötték. Amennyiben a megkínáltak az ajánlás ellenére nem támasztottak igényt a megvásárlásra, akkor a későbbiekben nem élhettek a visszakövetelés jogával.6 Az eladónak abban az esetben nem kellett a megkínálás jogával élnie, ha főbenjáró ítélettel elmarasztalták, letartóztatták, büntetés miatt bírói kézbe adták, vagy külső ellenség tartotta fogságban, és az eladás által kívánta kiváltani magát. Ilyenkor a fekvőjószágait megkínálás nélkül bárkinek, bármilyen összegért, bármikor szabadon eladhatta. Az eladó akkor is szabadon elidegeníthette a fekvőjószágait, ha az ajánlattevő a határidőig nem teljesítette a feltételeket, illetve nem tette le a megajánlott összeget.7 Többek között az eladás körüli nehézségek miatt igen elterjedt volt az ingatlan zálogba adása. Abban az esetben, ha a jószágot adósság miatt átadták egy hitelezőnek, akkor zálogról (pignus), ha átadás nem történt, azaz az ingatlanra bejegyzett teher csak a hitel biztosítását szolgálta, akkor lekötött jószágról, ingatlanjelzálogról (hypotheca) beszélhetünk.8 A záloghitelező, zálogbirtokos, zálogtartó a zálogos ingatlant birtokában tarthatta, használhatta, sőt alzálogba adhatta, illetve a tulajdonvédelem joga is megillette. A zálogbirtok után kapott összeg voltaképp a zálogbirtok határozott időre — legfeljebb harminckét évre — szóló jövedelmének előre megvásárlása volt. A zálogbirtokot, illetve a hasznok szedésével járó jogot zálogszerződés biztosította a felek között. A zálogba adott birtok visszaváltása felmondással történhetett, amit nemcsak a zálogadós, hanem annak örökösei és az osztályos atyafiak is kezdeményezhettek. Ha valaki zálogosítani kívánta jószágát, akkor — hasonlóan az eladáshoz — a felszólítást itt sem lehetett mellőzni, hiszen ennek hiányában a zálog támadható volt. Következésképp az elsőbbség a zálog esetén is érvényesült, így a zálogkötést sem lehetett elhallgatni az örökösök elől.9 A fekvőjószágok és birtokjogok zálogosításáról már csak azért is külön rendelkeztek, mert sokan úgy kötötték le jószágaikat, hogy egész életükben fel sem bontották, így a zálogba adó halálát követően könnyen a záloghitelező kezébe kerülhetett a birtok. Hogyha a zálogba adó örökö-6 Bódiné Beliznai Kinga - Horváth Attila - Zlinszky János: A magyar magánjog története. In: Magyar jogtörténet. Szerk. Mezey Barna. Bp. 2004. 86-117.; Frank Ignác: A közigazság törvénye Magyarhonban. Buda 1845. 363. 194 § Az ajánlásról. 343. 185 §: A nemesi birtok átruházását örökbevallásnak (fassio perennalis) nevezték, amely személyesen, hiteles pecsét alatt, bevallólevéllel, az örökösök szabályos megkínálása után lépett érvénybe. Az örökvallást a királyi kancellárián vagy hiteleshely előtt kellett tenni, ahol a megtörtént eladásról igazolást adtak ki. Az átadást igazoló levél elmulasztása esetén az átruházás formai hiba miatt érvénytelen lehetett. Az eladás személyesen vagy törvényes megbízott által élő szóval történhetett. A végbement adásvételt jegyzőkönyvbe kellett iktatni, a levéltárba kellett helyezni, majd a tanúsító öröklevelet hiteles pecsét alatt kellett kiadni, azaz a magánpecsét nem számított hitelesnek. 7 Frank /.: A közigazság törvénye i. m. 362. 193 §: A felszólítás a szolgabíró és az esküdt, illetve a királyi tábla hiteles jegyzője által történhetett. Azokat, akikről az eladó nem tudott, a megye előtt együttesen szólíthatta fel. Aki a felszólításkor tiltakozását nem fejezte ki, azt ügy tekintették, mint aki hallgatásával beleegyezett az eladásba. A szerződést teljes terjedelmében kellett közölni, majd a vétel bejelentésére 15 napot adtak, aki addig szándékát nem jelentette, később az eladás ellen panaszt nem tehetett. 8 Uo. 365. 196 § A zálogosításról. A zálogosítás régebben hiteles bevallás mellett történt, később törvényes bevezetés, sőt királyi helyben hagyás is kísérte. 9 Uo. 367. 197 § A zálog átvételéről, 370. 199 § A zálog feltételéről.
