Századok – 2016

2016 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Soós László: Tisza István az ügyvezető kormány élén (1905. január 27. - 1905. június 18.)

Soós László TISZA ISTVÁN AZ ÜGYVEZETŐ KORMÁNY ÉLÉN (1905. január 27. - 1905. június 18.) A Tisza-kormány lemondásának előzményei A Tisza István vezetésével 1903. november 3-án megalakított kabinet ab­ban a politikai légkörben kezdte meg munkáját, amelyben a parlamenti obst­­rukció eszközével az ellenzék egy éven belül a Széli Kálmán és a Khuen-Héder­­váry Károly vezette kormányokat lemondásra kényszerítette. A parlament munkaképességének helyreállítására Tisza István már 1903 tavaszán sem lá­tott olyan, úgynevezett békés eszközöket, amelyek az ellenzék számára elfogad­hatóak lennének. Sőt, az 1903. június 16-án az uralkodótól kapott kormányala­kítási felkérése azon bukott meg, hogy az obstrukció letöréséről vallott — erő­szakosnak ítélt — nézeteit a minisztériumok vezetésére felkért párttársai sem támogatták. Tisza István visszalépését követően az uralkodó az ellenzékkel való megegyezést szorgalmazó Khuen-Héderváry Károlyt kérte fel az új kabi­net megalakítására. A miniszterelnök-jelölt hiába egyezett meg a Függetlenségi Párt vezetőivel az obstrukció beszüntetéséről, Kossuth Ferencnek nem sikerült elfogadtatni a megállapodást ellenzéki képviselőtársai teljes körével. Ezért az 1903. június 27-én kinevezett Khuen-Héderváry-kormány a folyamatos obst­rukció következtében az országgyűlés törvényalkotó munkáját nem tudta hely­reállítani. A rövid, kétszeri lemondással átélt 129 nap után, Khuen-Héderváry Károly 1903. november 3-án átadta helyét Tisza Istvánnak. A horvát báni székben sikereket elérő Khuen-Héderváry Károly bukását követően Tisza István igazolva látta azon véleményét, hogy az obstrukció meg­szüntetését az ellenzék jóindulatára hagyatkozva, pártközi megbeszélésekkel megszüntetni nem lehet. Ennek ellenére két alkalommal is kísérlet történt arra, hogy a parlament munkaképességét helyreállítsa. Nevezetesen, 1903. de­cember 7-én az országgyűlés délutáni üléseire vonatkozó határozat visszavoná­sa fejében a Függetlenségi Párt vezetői ígéretet tettek az obstrukció felfüggesz­tésére, de a megállapodás negyven ellenzéki képviselő ellenállásán hajótörést szenvedett. A második, már átmeneti sikereket hozó megegyezés előzményeként az országgyűlés 1904. március 10-én tartott ülésén a kormánypárti képviselők Ti­sza Istvánnak a házszabályok ideiglenes módosítására vonatkozó indítványát megszavazták. Ezen az ülésen Thaly Kálmán javaslatára, amelyet előzetesen Kossuth Ferenccel is megbeszélt, az ellenzék lemondott a „rendkívüli fegyve­

Next

/
Thumbnails
Contents