Századok – 2016
2016 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Soós László: Tisza István az ügyvezető kormány élén (1905. január 27. - 1905. június 18.)
Soós László TISZA ISTVÁN AZ ÜGYVEZETŐ KORMÁNY ÉLÉN (1905. január 27. - 1905. június 18.) A Tisza-kormány lemondásának előzményei A Tisza István vezetésével 1903. november 3-án megalakított kabinet abban a politikai légkörben kezdte meg munkáját, amelyben a parlamenti obstrukció eszközével az ellenzék egy éven belül a Széli Kálmán és a Khuen-Héderváry Károly vezette kormányokat lemondásra kényszerítette. A parlament munkaképességének helyreállítására Tisza István már 1903 tavaszán sem látott olyan, úgynevezett békés eszközöket, amelyek az ellenzék számára elfogadhatóak lennének. Sőt, az 1903. június 16-án az uralkodótól kapott kormányalakítási felkérése azon bukott meg, hogy az obstrukció letöréséről vallott — erőszakosnak ítélt — nézeteit a minisztériumok vezetésére felkért párttársai sem támogatták. Tisza István visszalépését követően az uralkodó az ellenzékkel való megegyezést szorgalmazó Khuen-Héderváry Károlyt kérte fel az új kabinet megalakítására. A miniszterelnök-jelölt hiába egyezett meg a Függetlenségi Párt vezetőivel az obstrukció beszüntetéséről, Kossuth Ferencnek nem sikerült elfogadtatni a megállapodást ellenzéki képviselőtársai teljes körével. Ezért az 1903. június 27-én kinevezett Khuen-Héderváry-kormány a folyamatos obstrukció következtében az országgyűlés törvényalkotó munkáját nem tudta helyreállítani. A rövid, kétszeri lemondással átélt 129 nap után, Khuen-Héderváry Károly 1903. november 3-án átadta helyét Tisza Istvánnak. A horvát báni székben sikereket elérő Khuen-Héderváry Károly bukását követően Tisza István igazolva látta azon véleményét, hogy az obstrukció megszüntetését az ellenzék jóindulatára hagyatkozva, pártközi megbeszélésekkel megszüntetni nem lehet. Ennek ellenére két alkalommal is kísérlet történt arra, hogy a parlament munkaképességét helyreállítsa. Nevezetesen, 1903. december 7-én az országgyűlés délutáni üléseire vonatkozó határozat visszavonása fejében a Függetlenségi Párt vezetői ígéretet tettek az obstrukció felfüggesztésére, de a megállapodás negyven ellenzéki képviselő ellenállásán hajótörést szenvedett. A második, már átmeneti sikereket hozó megegyezés előzményeként az országgyűlés 1904. március 10-én tartott ülésén a kormánypárti képviselők Tisza Istvánnak a házszabályok ideiglenes módosítására vonatkozó indítványát megszavazták. Ezen az ülésen Thaly Kálmán javaslatára, amelyet előzetesen Kossuth Ferenccel is megbeszélt, az ellenzék lemondott a „rendkívüli fegyve
