Századok – 2016
2016 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Deák Ágnes: Karger őrnagy isteni sugallata. Gábriel Jasmagy memoranduma a magyar koronázási jelvények felkutatásáról (1866)
GABRIEL JASMAGY MEMORANDUMA (1866) 693 hetnék a koronát, cserébe az asszony férje hazatérését és büntetlenségét kéri. Nem tudjuk, hogy végül kapcsolatba léptek-e Eigllel, vagy sem. 1851 tavaszán Berényi György ügyvéd jelentkezett Joseph Protmann pesti rendőrigazgatónál, hogy egy Aleppóba internált fiatalkori barátjától, Anton Schneidertől (Hussein bejtől) kapott levelet december végi keltezéssel, s ezen a csatornán keresztül tudna információkat szerezni. Októberben Erdélyben Lederer Ede (saját állítása szerint 1848-ban Batthyány Lajos gróf, majd Szemere munkatársa) ajánlkozott iratok átadására s a korona ügyében való nyomozásra. Novemberben az akkor még csak a csendőrség főparancsnokaként működő Kempen altábornagy „ajtaján kopogott” az 1849-ben a magyar kormányzat hírszerzőjeként tevékenykedő Ludwik Wanski bizalmas szolgálatokra jelentkezve, s — Kempen naplóbejegyzése szerint — „nem érdektelen leleplező” információkat közölt vele a korona hollétéről. 1852 végén pedig Károlyi Lajos gróf ígért információkat erről az akkor már „rendőrminiszter” Kempennek.5 Ez a lista is impozáns, de még ennél is több információ futott be a magyarországi rendőri, katonai és közigazgatási szervekhez. 1853-ban azután Wargha személyében feltűnt az az informátor, aki sikeresnek bizonyult. Wargha István az 1840-es években Kossuth Lajos bizalmas munkatársaként vált a liberális reformmozgalom megbecsült alakjává, 1848- ban a király személye körüli minisztérium hivatalnoka, akit az 1848. októberi bécsi forradalom katonai leverése után börtönbe vetettek a bécsi katonai hatóságok. Hosszú vizsgálati fogság után, 1850 augusztusában szabadult. Feltehetőleg 1851 nyarán lépett az államrendőrség informátorai sorába. A Magyarországot megszálló 3. császári hadsereg parancsnokságának rendőri ügyosztályát 1849 nyarától Eduard Podolsky vezette, az ő személyes bizalmasaként működött megközelítőleg másfél évig Wargha - igen sikeresen. Jubál Károly, Noszlopy Gáspár, Gasparich Márk rendőrkézre juttatása elsősorban neki volt köszönhető. 1852 végére azonban a rendőrséghez fűződő bizalmi viszonya már nem maradt titok, másrészt Podolsky is távozott Pest-Budáról, először Bécsbe, majd onnan Pozsonyba helyezték. Ekkor került Wargha Podolsky közvetítésével közvetlen kapcsolatba Kempennel, aki 1853 májusában Londonba küldte, s megbízta azzal, hogy többek között a korona holléte után is szimatoljon. Ez vezetett azután ahhoz — ha hosszú s meglepő fordulatoktól nem mentes kitérők5 Az államrendőrség iratai között lásd a korona ügyével kapcsolatban: HHStA IB A Akten Nr. 895., 1498., 2717., 5282., 7381. („Ungarische Krone” címmel gyűjtőakta, benne Podolsky egy jelentése a koronaügyről, Pest, 1851. jan. 7. keltezéssel), 8901.; Kempen naplója, 1851. nov. 30., 1852. dec. 20. Das Tagebuch des Polizeiministers Kempen von 1848 bis 1859. Eingeleitet und herausgegeben von Josef Karl Mayr. Österreichischer Bundesverlag für Unterricht, Wissenschaft und Kunst, Wien- Leipzig 1931. 235., 271.; Czigler, Rajacic, Berényi, Lederer és Wanski ügyéről lásd: Deák Á: „Zsandáros és policzájos idők” i. m. 354r-355., 177-178., 364., 188-190.; Wanski rendőrségi alkalmazásáról részletesen lásd: Deák Ágnes: Egy sikertelen kísérlet a rendőrinformátori professzionalizáció rögös útján. In: História mezején. A 19. század emlékezete. Szerk. Deák Ágnes - Völgyesi Orsolya. Csongrád Megyei Levéltár, Szeged 2011. 141-154.; Johann Velset nem tudjuk azonosítani. Vö. Létszáma a menekült magyar hadseregnek, úgy az azokkal létező polgári rendüeknek. Sumlán, 1849. dec. 11. In: 1849-1866. Adalékok a kényuralom ellenes mozgalmak történetéhez. Az Asbóth-család irataiból. Ráth Mór, Pest 1871. 9-13.; Pozsonyból feltehetőleg Eigl Mátyás katolikus lelkész lehetett a jelentkező. Vö. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. II. köt. Hornyánszky Viktor, Bp. 1893. 1247.
