Századok – 2016
2016 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tilcsik György: Amikor már a lóganéj sem segített. A patrióta kanász és az idegenszívű kovácslegény véres összetűzése, netán az 1848. évi forradalom előszele egy Vas vármegyei kocsmában?
GYILKOSSÁG EGY VAS VÁRMEGYEI KOCSMÁBAN 1847-BEN 689 értelműén azt állította, hogy a verekedés közben előrántotta bal mellényzsebében lévő, nyitott bicskáját, és miután eszébe ötlött a 8 héttel korábban a kisunyomi kocsmában őt ért inzultus, ágyékon szúrta a kovácslegényt, jóllehet a lábát akarta megdöfni. Ezzel a kanász egyrészt elismerte, hogy nyitott (!) bicskát vagy kést hordott, illetőleg tartott mellényzsebében, másrészt pedig ő maga jelentette ki, hogy a szúrást megelőzőleg visszaemlékezett arra, hogy Kovács István február 14-én előbb kidobta a kisunyomi kocsmából, majd tettleg bántalmazta őt. Nyilvánvaló, hogy a mellényzsebben kinyitva tartott és hordott kés nem igazán életszerű dolog, ezért bővebb magyarázatra szorult volna, amivel kapcsolatban talán nem érdektelen felidéznünk a Kiskos János kisunyomi fogadós vallomásában részletezett esetet, mely szerint Pontyos egy korábban a fogadóban történt veszekedés és verekedés során is késével lábon akart szúrni egy, a Kiskos segítségére kelő zsidó személyt, és csak a véletlen szerencsének köszönhető, hogy nem történt komolyabb baj. Az a körülmény pedig, hogy a kanász az említett előzmények után haragudott Kovácsra, tökéletesen érthető és normális, csak éppen saját érdekeire figyelemmel, teljesen feleslegesen közölt tény volt. Ha pedig mindezeket kiegészítjük Pontyos azon szavaival, amelyeket a kovácslegény elhunyta után, mintegy tettére magyarázatként elmondott, miszerint bosszúból és azért ölte meg Kovácsot, mert az őt korábban inzultálta és megverte, lényegében egy látszólag egymásból logikusan következő eseménysor állhat össze. Eszerint Pontyos János az őt korábban ért bántalmazás miatt tudatosan készült a kovácslegénnyel való leszámolásra, és amikor erre a balogfai kocsmában alkalom kínálkozott, talán szóváltást provokált, vagy éppen nem tért ki az elől, majd pedig az annak nyomán kibontakozott verekedés során a mellényzsebében lévő és valószínűleg a gyorsabb és eredményesebb használat érdekében már előzőleg kinyitott késével — nem egészen világos, hogy eredetileg ágyékon vagy lábon akarta, de — combon szúrta Kovácsot. Nyilvánvaló, hogy ezen állítás minden elemének egyértelmű bizonyítása nem könnyű, sőt megkockáztatjuk: lehetetlen feladat. Annyi azonban teljes biztonsággal állítható, hogy a február 14-én, tehát közel 2 hónappal korábban, a helyi kocsmában ismeretlen okokból és előzmények után lejátszódott affér, amelynek során Kovács István botjával megütötte a kanászt, aki pedig megfenyegette őt, meghatározó, sőt indikáló szerepet játszott abban, hogy április 11-én előbb szóváltás, majd verekedés tört ki közöttük és társaik között. E vélekedést minden kétséget kizáróan alátámasztja Pontyos János közvetlenül Kovács István elhunyta után elhangzott, tulajdonképpen magyarázkodó célzatú kijelentése, miszerint azért ölte meg a kovácslegényt, mert az őt korábban a kisunyomi kocsmából előbb kidobta, majd megtaposta. Emlékezhetünk, hogy a kanász e megnyilvánulását az ellene a vármegyei büntető törvényszéken lefolytatott per során a vád képviselője mindvégig nyomatékosan hangsúlyozta, és erre, illetőleg az eljárás folytatásakor a kisunyomi esetről szóló tanúvallomásra alapozva állította, hogy a kanász előre megfontolt szándékkal és bosszúból gyilkolta meg Kovács Istvánt. Tekintettel arra, hogy ezt ketten is hallották és vallották, Pontyos nem állíthatta, hogy nem hangzott el az ominózus mondat. Ezek után pedig nyilván védője tanácsára, önmagát meghazudtolva kénysze
