Századok – 2016
2016 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tilcsik György: Amikor már a lóganéj sem segített. A patrióta kanász és az idegenszívű kovácslegény véres összetűzése, netán az 1848. évi forradalom előszele egy Vas vármegyei kocsmában?
686 TILCSIK GYÖRGY ral van dolgunk, amely éppúgy megtörténhetett volna — és meg is történt — a 17., a 18. vagy éppen a 20. században is. Ugyanakkor már nem tűnik annyira hétköznapinak a helyzet, ha egy kicsit jobban megvizsgáljuk, hogy egyrészt kik, milyen társadalmi helyzetű személyek voltak a történet főszereplői, másrészt pedig hogy súlyossá vált konfliktusuk milyen előzmények után és milyen konkrét helyzetben robbant ki, ráadásul szem előtt tartva azt, hogy a kérdéses események a magyar történelem mely időszakában — vagy ha kissé eufemisztikus kifejezést akarunk használni: milyen szűkebb és tágabb történelmi kontextusban — játszódtak le. A legutóbb említett szempont érvényesítéséhez — természetesen nem misztifikálva a számok sors- és történelemformáló szerepét — érdemes felfigyelni arra, hogy Kovács István balogfai kovácslegény meggyilkolása a magyar történelem egyik legjelentősebb eseménye, az ország polgári átalakulását megalapozó, az 1847/1848. évi országgyűlésen elfogadott, úgynevezett áprilisi törvénycikkelyek királyi szentesítése és kihirdetése előtt napra pontosan 1 esztendővel történt, míg Pontyos János azon a napon kezdte meg a rá kirótt börtönbüntetés letöltését, amikor Bécsben forradalom tört ki és Metternich kancellár elmenekülni kényszerült a császárvárosból, mely napon született meg egyúttal a 12 pont és a Nemzeti dal is. A két időpont, vagyis 1847. április 11. és 1848. március 13. között, különösen az időszak utolsó részében igen jelentős társadalmi és politikai, a szó szoros és átvitt értelmében: forradalmi változások játszódtak le Európában, kiváltképpen Franciaországban és az itáliai tartományok némelyikében, és ezek közvetlen és igen jelentős hatást gyakoroltak a Habsburg Birodalomra is. Magyarországon ezalatt a közel 1 év alatt többek között megkezdte működését a Pesti Hengermalom és Vasöntő, kikerült a sajtó alól Eötvös József Magyarország 1514-ben, Fényes Elek Magyarország leírása és Széchenyi István Javaslat a magyar közlekedésügy rendezéséről című munkája, megjelent az Ellenőr című zsebkönyv, megszületett a liberális ellenzék egyik alapvető, programadó dokumentuma, az Ellenzéki Nyilatkozat, átadták rendeltetésének a Wiener Neustadt és Sopron, valamint a Pest és Szolnok közötti vasútvonalat, távírókapcsolat létesült Pozsony és Bécs között, 1847. november 11-én pedig megnyílt és azt követően szinte folyamatosan ülésezett — amint később kiderült — az utolsó rendi országgyűlés. Ma már tudjuk, hogy e nagyjából 11 hónap valójában a feudalizmus végső szakaszát jelentette Magyarországon, amit az 1847. április 11-én este 10 óra tájban a balogfai kocsmában bekövetkezett szócsata, majd az abból kialakult és tragikus véget ért verekedés szereplői, valamintjelen lévő cimboráik és/vagy szesztestvéreik persze nem sejthettek és nem is sejtettek. A késelés két főszereplője közül az elkövető Pontyos János, a Kisunyomban lakó és Szegedy Károly szolgálatában álló, gyakorlatilag teljesen vagyontalan kanász volt, aki vallomásában 24 évesnek mondta magát, állítása szerint Rohoncon született, bár bizonyos, hogy születési helyét illetően valótlanságot állított. Nem tudjuk, mióta élt Kisunyomban, mióta alkalmazták kanászként, annyi azonban biztos, hogy a falusi társadalom kevésbé tehetős részéhez tartozott, ugyanakkor az általa halálosan megsebesített, 21 éves kovácslegény jogál
