Századok – 2016

2016 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Tilcsik György: Amikor már a lóganéj sem segített. A patrióta kanász és az idegenszívű kovácslegény véres összetűzése, netán az 1848. évi forradalom előszele egy Vas vármegyei kocsmában?

682 TILCSIK GYÖRGY nem lehet minősíteni, „hanem inkább balvéletlen esetnek ”,77 majd hozzátette: a beterjesztett iratokból kiviláglik, hogy bár a kanász megfenyegette Kovácsot, de nem megöléssel fenyegette, a késszúrást pedig éppen a meggyilkolt viselke­dése provokálta ki, hiszen a kovácslegény „már egy ízben a korcsmából kiverte, és jelen esetben is rajta tipródott, midőn alperes maga védelmére kését kihúzván a szerencsétlen szúrást véletlenül megtette. ”77 78 79 80 Az ügyesen taktikázó és érvelő vé­dőügyvéd ezután egyrészt nyomatékosan hívta fel a törvényszék figyelmét, hogy a vádlott cselekedetét megbánta, amit az is bizonyít, hogy bár tette után elfutott a színhelyről, hamarosan visszatért, és a „haldoklónak állát saját kezei­vel még fel is kötötte, és maga magát a megkötözésre altjai] is engedte”,'19 más­részt védence mentségére hozta fel azt is, hogy az orvosi halottszemle szerint a szúrás „csupán a sok vér elfolyása miatt hozott maga után halált” 99 Végezetül Szabó — miután újólag hangsúlyozta, hogy a Pontyos késszúrása véletlenül ve­zetett a kovácslegény halálához, és a vádlott megbánta tettét — azt kérte a bí­róságtól, hogy az Istóczy Antal alügyész által előterjesztett halálbüntetéstől te­kintsen el, és a kanászra „vétségéhez képest mérsékelt büntetést”81 szabjon ki. A vármegyei törvényszék ítélete Pontyos János bűnperében A beterjesztett iratok, valamint a vád- és a védőbeszéd alapján Vas Várme­gye Büntetőtörvényszéke arra az álláspontra helyezkedett, hogy saját vallomá­sából és a tanúk vallomásaiból egyértelműen bebizonyosodott, hogy Pontyos János vádlott 1847. április 11-én „a balogfai korcsmában, midőn a magyar tánc elsőbbségéjéjrt több ott mulatókkal a német tánc ellen versenykedett volna, azok által a földre leszoríttatván, addig hurcoltatott, míglen e méltatlanság miatt fel­­ingereltetve, az őt földhöz sújtok kezei közül kimenekült, s mellénye zsebjéből elővont bicsak evőkéssel a szerencsétlen Kovács Istvánt82 a B. alatti orvosi bizo­nyítvány83 szerint oly veszedelmesen ágyékba szúrta, hogy tüstént meg is holt a mértéken túli vérelfolyás következésében. ”84 85 A bíróság úgy találta, hogy a per so­rán bemutatott okiratok nem igazolták, hogy a kanász eleve és kifejezetten az­zal a céllal tért volna be Balogfán a kocsmába, hogy Kovácsot megölje, sőt az a tény, hogy a kovácslegény támadta meg és kezdte ütlegelni őt, azt mutatja, hogy minden kétséget kizáróan a vádlott „a gyilkolást minden előre elhatározott szándék nélkül, egyedül a pillanatnyi fölhevülés közben követte el”.96 77 Uo. 78 Uo. 79 Uo. 80 Uo. 81 Uo. 82 Érdekesség, hogy a Pontyos elleni ítélet szövegét a perjegyzőkönyvbe rögzítő személy Kovács Istvánt — nyilvánvaló tévedésből — Kovács Jánosnak „keresztelte át”, és ennek következtében e névhiba megjelent a vármegyei büntető törvényszék üléseinek jegyzőkönyvében is. 83 Ez Hinrichs Vilmos vármegyei fősebész Kovács István holttestének megvizsgálásáról 1847. április 12-én készített jelentése volt, amely a permellékletek sorában a „B” betűjelzést kapta. 84 VaML Mbtir. Btpir. fasc. 91. nr. 77. Pir. Pjkv. 85 Uo.

Next

/
Thumbnails
Contents