Századok – 2016
2016 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Erős Vilmos: A második "Száműzött Rákóczi” vita. (Szekfű Gyula "Bethlen Gábor” című művének korabeli fogadtatása)
6 ERŐS VILMOS egyéb folyóiratokban, pl. a Református Figyelőben) megjelent cikkeit emelhetjük ki22. Melyek voltak a legfontosabb kifogások Szekfű művével szemben? Természetesen nincs itt tér valamennyi vitakérdés taglalására. A legfontosabb, leginkább vehemens támadást R. Kiss István intézte Szekfű könyve ellen, aki először a Protestáns Szemlében közölt recenziót a műről23. Erre Szekfű a Magyar Kultúra című katolikus folyóiratban válaszolt, szintén meglehetősen szenvedélyes hangnemben, a „Kritika és terror” című írásában24. R. Kiss István erre újra tollat ragadott s megírta a nemrégiben az Attraktor Kiadónál mindenféle kommentár és értelmezés nélkül újból közzétett „Az átértékelt Bethlen Gábor” című, nem egy helyen majdhogynem útszéli hangvételű vitairatát25, amelynek végén egy zsűri felállítását javasolja (Károlyi Árpád, Marczali Henrik, Takáts Sándor, Lukinich Imre, Angyal Dávid, Szádeczky Kardos Lajos részvételével), annak eldöntésére, ki a jobb történész, Szekfű vagy ő26!!! Leszögezhető, hogy R. Kiss István és a protestáns, illetve az erdélyi folyóiratok (Kálvinista Szemle, Keleti Újság27) mindenekelőtt felekezeti megközelítésből bírálták Szekfűt. Sok tekintetben „A száműzött Rákóczi” argumentumait előrángatva (sokszor tudatosan is utalva a vitára - vö. R. Kiss, Alvinczi, Polónyi, Zoványi28) a fő vád az volt, hogy Szekfű katolikus szempontból elfogult, alapvetően rosszhiszeműen és negatívan, többször denunciálva festi meg 22 Vö. Gyimesi P: Debreceni színek, i. m. 133. 23 Ehhez vö. Rugonfalvi Kiss István: Szekfű Gyula: Bethlen Gábor. Protestáns Szemle, XXXVIII, 1929/2. sz., 123-132., illetve uő.\ Az átértékelt Bethlen Gábor. Válaszul Szekfű Gyulának. 1929. október (magánkiadás). Ugyanez a munka megjelent az Attraktor Kiadónál is, Vö. R. Kiss István: Az átértékelt Bethlen Gábor. Válaszul Szekfű Gyulának. In: uő. Bethlen Gábor. Máriabesenyő-Gödöllő, 2008. 65-180. (A továbbiakban R. Kiss, 2008.) Vö. mindezekhez Gyimesi P: Debreceni színek, i. m., illetve Gyimesi Pálma: Szekfű Gyula és Debrecen. Szakdolgozat. Debrecen, Debreceni Egyetem BTK Történelmi Intézet, 2009. (kézirat) 24 Vö. Szekfű Gyula: Kritika és terror I. Magyar Kultúra, 1929/6. 251-256; Szekfű Gyula: Kritika és terror II. Magyar Kultúra, 1929/7. 300-305. 25 Vö. Rugonfalvi I: Az átértékelt Bethlen Gábor. i. m. 276. Itt is szeretném megismételni azt a már több helyen kifejtett véleményemet, miszerint elfogadhatatlannak és félrevezetőnek (és a tudományos normákkal összeegyeztethetetlennek) tartom az Attraktor Kiadó gyakorlatát, miszerint korábbi szerzők/történészek műveit mindenféle kommentár, bevezető, értelmezés nélkül adják ki, gyakran megtévesztve a tájékozatlan szélesebb közönséget. Ebbe a sorba tartozik R. Kiss István köteteinek az újbóli edíciója is. A korábbi véleményemhez vö. pl. Erős Vilmos: Hóman Bálint és a historiográfia. Korunk, 2010/9. szeptember 62-70. 26 Amint ez már közismert, R. Kiss 1923-ban már maga is megjelentetett egy rövidebb könyvet Bethlen Gáborról. Ez egy meglehetősen primitív, hungaro- és politkatörténet centrikus, egyoldalúan protestáns szemszöget érvényesítő hagiográfia. Vö. Rugonfalvi Kis István: Iktári Bethlen Gábor erdélyi fejedelem. Debrecen, 1923. (Ez a kötet jelent meg újból az Attraktor Kiadónál, kiegészítve a Szekfű elleni kötettel vö. R. Kiss, 2008.) Szekfűnek még a kérdéskörhöz megjelent írása vö. Szekfű Gyula: Új színek a Bethlen Gábor-arcképhez. Erdélyi Helikon, 1929. 771-778. 27 Vö. még mindehhez a Kálvinista Szemle számos cikke, kommentálja a lap „Memento” rovatában, amelyek mind a Szekfűvel szembeni harcra tüzelnek. Például Kálvinista Szemle 1929. március 16. 83; november 9. 365; december 14. 405. Ezek a cikkek mind névtelenül, aláírás nélkül jelentek meg, de nem kétséges, hogy a lap szerkesztőinek álláspontját tükrözik, tőlük származhatnak. 28 Ua.
