Századok – 2016
2016 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Konrád Miklós: Zsidók magyar nemzete. A nemzeti múlt zsidó tudományos ábrázolása, különös tekintettel a kazárelméletre
ZSIDÓK MAGYAR NEMZETE 639 A zsidók mindenkor ahhoz a nemzethez simultak, amelynek kebelében éltek. A zsidók azonosulási hajlama már nemzeti létük idejében megnyilvánult: miután kapcsolatba kerültek az asszírokkal és a kaldeusokkal, írta Löw Lipót 1844-ben, a zsidók átvették ezek nemzetiségét és nyelvét. „És e jelenség megismétlődött minden országban [és] minden korban.”35 Amint azt „megczáfolhatlan tények” bizonyítják, jelentette ki Kohn Sámuel pesti főrabbi 1875-ben, „a zsidók mindig könnyen és szívesen simultak más népekhez, ezek nemzetiségét hévvel felkarolták”. Löwhöz hasonlóan Kohn is kiemelte: „más nemzetek sajátságait, szokásait, nézeteit, életmódját és nyelvét” a zsidók már abban az időben utánozták, „mikor még önálló nemzetiséget képeztek”.36 A szétszóródással benső természetének és küldetésének megfelelően felekezetté vált zsidóság azonosulási hajlama és készsége még fokozottabban megmutatkozott.37 A gondolat Neumann Ármin szabadelvű párti képviselő által 1895. április 25-én, a recepció harmadik képviselőházi vitájakor felelevenített, vagyis közvetlen politikai célt szolgáló megfogalmazásában: „A zsidók ezredéves története bizonyítja, hogy a különböző nemzetekkel való érintkezésükben nem ők okai, ha a beolvadási proczesszus gyakran oly lassú menetű volt. Mert simulékonyabb, asszimiláczióképesebb faj alig létezik. Mindenhol ott, hol a ghettó falai leromboltattak, felvették azon népek szokásait, melyekkel érintkeztek, levetették azon sajátlagosságokat, melyet csak elszigeteltségük bírt konzerválni. Legeklatánsabb példát szolgálhat erre azon átalakulás, melyen hazánkban a zsidóság 1867 óta átment.”38 Zsidóbarát magyarok A helyesen felfogott nemzet nyitott közösséget alkotott, a zsidó vallás hívei mindenkor és mindenhol hajlamosnak mutatkoztak a beolvadásra. De mi volt a helyzet Magyarországgal és a magyar nemzettel? A kérdésre elsőként Löw Lipót, a magyar zsidó történetírás úttörője adott választ. E témakörben írt első, a magyarországi zsidók középkori történetével foglalkozó ötrészes közleményét Aphorismen über die Geschichte der Israeliten in Ungarn címmel az Allgemeine Zeitung des Judenthums 1839. és 1840. évfolyamaiban tette közzé. Ezt követően a Bécsben megjelenő Kalender und Jahrbuch für Israeliten hasábjain 1845-ben publikált egy, a magyarországi zsidók demográfiai helyzetét bemutató cikket, majd ugyanitt, illetve az évkönyv következő folyamában egy összesen 52 oldalas áttekintést a magyarországi zsidók „sorsáról és törekvésé35 Löw, L.: Zur Emancipationsfrage i. m. 358-359. 36 Kohn S.: A zsidók és a nemzetiségek i. m. 54-59. Az idézetek az 54. és 55. oldalon. 37 M[eyer] Kayserling: Die Juden als Patrioten. Ein Vortrag gehalten in den Vereinen für jüdische Geschichte und Literatur in Berlin und Leipzig, am 18. und 20. Januar 1898. A. Katz, Berlin 1898. A Dohány utcai templom német hitszónoka előadásának rövidített magyar fordítása: Kayserling Mfeyer]: A zsidók mint hazafiak. A Jövő, 1898. április 1. 8., 1898. április 6. 9.; Vajda Béla: A zsidók és hazájuk. Képek a zsidók történetéből. Lampel, Bp. 1910. Vajda Béla losonci főrabbi írása eredetileg az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat 1905-ös, 1907-es, 1908-as és 1910-es évkönyveiben jelent meg. 38 Képviselőházi napló, 1892-1897. XXV Pesti Könyvnyomda-Részvény-Társaság, Bp. 1895. 82-83.
