Századok – 2016
2016 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Konrád Miklós: Zsidók magyar nemzete. A nemzeti múlt zsidó tudományos ábrázolása, különös tekintettel a kazárelméletre
640 KONRAD MIKLÓS ről”.39 E tanulmányában, amely a magyarországi zsidók múltjának első tudományos igényű bemutatása, a zsidók jogi helyzetének felvázolására fókuszáló Löw annak bizonyítására törekedett, hogy a magyar uralkodók a középkorban általánosságban toleránsnak mutatkoztak zsidó alattvalóikkal szemben, akiknek helyzete kedvezőbben alakult, mint másutt Nyugat-Európában, és jóval kedvezőbben, mint a Német Birodalomban.40 Ezzel a cikkel, amely a zsidók emancipációjának ügyét igyekezett előmozdítani, írta Nathaniel Katzburg, Löw Lipót „volt az első magyar zsidó történész, aki más korabeli zsidó történészekhez hasonlóan a történelmet politikai célok szolgálatába állította”.41 A szabadságharc bukása után nem sokkal, 1850-ben írt és 1851-ben A forradalom és a zsidók Magyarországon címmel Lipcsében megjelent könyvében Einhorn Ignác (Horn Ede) alapvetően osztotta Löw nézetét, bár a zsidó vallás radikális reformját szorgalmazó pesti zsidó reformtársulat volt lelkésze a hangsúlyt az uralkodókról a népre helyezte át. A magyarországi zsidók történetének pár oldalas áttekintését Einhorn a következő megjegyzéssel nyitotta: „Ha tartjuk magunkat a törvény- és történelemkönyvekben ránk hagyományozott történeti adatokhoz, úgy találjuk, hogy a magyar zsidónak nem volt oka a véletlenül vagy szabad választás által osztályrészül jutott hazával elégedetlennek lennie. Ha maradt is számára néhány kívánatos dolog, úgy mégis kevesebb oka volt a panaszra, mint máshol. Sorsát itt békésebben alakíthatta, mint számos, műveltségben haladottabb országokban.” Történeti áttekintését a későbbi országgyűlési képviselő és államtitkár állítása adatolt igazolásának szánta, majd levonta a következtetést: azon kevés, a többi európai országhoz képest eltörpülő bántalom, ami a magyarországi zsidókat a múltban érte, soha nem „a nép” zsidógyűlöletéből eredt, „hanem felülről erőszakolták azokat”. Míg az uralkodók is „igen kevéssé” és csupán „az egyház kényszerítése folytán” mutatkoztak ellenségesnek a zsidókkal szemben, a nép „egyáltalán nem” volt az. Ha ez utóbbi részéről pár alkalommal történtek is „kihágások”, így az 1494-es nagyszombati vagy az 1529-es bazini vérvád, „ezek nem belső fanatizmus szülöttei voltak, hanem külföldi folyamatok merő utánzásai”.42 Az 1867 decemberében szentesítést nyert emancipációt követően a Pesti Izraelita Hitközség 1868. január 12-én „egyenjogosítási ünnepélyt” rendezett. A Dohány utcai zsinagógában ez alkalomból tartott beszédében Kohn Sámuel, a hitközség két évvel korábban megválasztott és elsőként magyarul prédikáló rabbija már nem disztingvált uralkodók és nép között, egyszerűen „Magyaror39 Leopold Löw: Die Schicksale und Bestrebungen der Juden in Ungarn, seit dem elften Jahrhundert bis auf unsere Zeit. In: Kalender und Jahrbuch für Israeliten auf das Jahr 5606. IV Hrsg, von Isidor Busch. Franz Edlen von Schmid & J. J. Busch, Wien 1845. 57-76.; Kalender und Jahrbuch für Israeliten auf das Jahr (1847) 5607. V Hrsg, von Isidor Busch. Franz Edlen von Schmid & J. J. Busch, Wien 1846. 82-105. Ujraközölve in: Gesammelte Schriften von Leopold Löw. Band IV, i. m. 371-435. 40 Uo. 380-381. 41 Nathaniel Katzburg: Hungarian Jewish Historiography. In: The Rabbinical Seminary of Budapest 1877-1977: A Centennial Volume. Ed. Moshe Carmilly-Weinberger. Sepher-Hermon Press, New York 1986. 215. 42 Einhorn Ignác (Horn Ede): A forradalom és a zsidók Magyarországon. Ford. Fenyő István. ELTE Román Filológiai Tanszék, Bp. 2000. 31-32., 39., 41.
