Századok – 2016

2016 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Konrád Miklós: Zsidók magyar nemzete. A nemzeti múlt zsidó tudományos ábrázolása, különös tekintettel a kazárelméletre

634

KONRAD MIKLÓS

összegzésében: „A magyar fajnak Magyarországon nincs meg abszolút többsége; magyar szempontból esztelenség tehát visszautasítani azokat, akik önként állottak a magyarság zászlaja alá és a nemzetiségi vidékeken is a magyar szellem, a magyar állameszme támaszai.”10

A nemzetpolitikai érv mellett más írások a zsidók emberi és polgári kvalitásait helyezték előtérbe: a zsidóknak a jótékonyság gyakorlatában kifejeződő nemesszívűségét,11 illetve az ország modernizációjában, a polgári Magyarország létrejöttében játszott kiemelkedő szerepét, vagyis hasznos mivoltát. Az utóbbira vonatkozó érvelés szerint a zsidókat történeti és vallási hagyományaik, az elnyomatásban túlélésre, alkalmazkodásra és ernyedetlen szorgalomra edzett jellemük arra predesztinálta, hogy a modern államok gerincét képező középosztály élhadát alkossák - és ez még inkább így volt Magyarországon, ahol a birtokos osztálynak a modern viszonyokhoz nehezen vagy egyáltalán nem alkalmazkodó leszármazottaival szemben a zsidóság testesítette meg a polgári erényeket.12 Az alkotmány helyreállítása mellett, írta 1895-ben Szabolcsi Miksa, az Egyenlőség című neológ zsidó hetilap főszerkesztője, Magyarország három tényezőnek köszönhette felvirágzását: a kereskedelem és a közlekedési eszközök fejlődésének, a gyáripar létrejöttének és az „intelligenczia” iskolázottságban mérhető gyarapodásának. Márpedig „mindhárom tényezőben becsületes és számarányánál 5-szörte, sőt 10-szerte nagyobb része van a magyar zsidóságnak”.13 A zsidóknak a jótékonykodásban megmutatkozó emberszeretetét a felekezeti kiadványok az 1910-es években is szüntelenül hangoztatták, a gazdaságban és a közoktatásban élenjáró szerepük méltatása viszont idővel ritkult. Egyrészt eleve problematikus volt, hiszen hangoztatói a zsidó polgárságot — dicsőítésével párhuzamosan — rendre bírálták is, amiért vagyonosodásával arányosan növekedett benne a hajlam, hogy a nemesi-főrendi címek áhítatában, a hagyományos társasági elit iránti vonzódása bódulatában elforduljon polgári küldetésétől, és ezzel a zsidók biztonságát egyedül garantálni képes liberális Magyarország megerősítésétől.14 Másrészt és főleg: a zsidóknak az ország anyagi és szellemi felemelkedésében játszott szerepe diadalmas hirdetését a „zsidó térfoglalás” antiszemita szlogenjének az 1900-as évektől mind gyakoribb felbukkanása egyre kényesebbé tette.15

10 Vázsonyi Vilmos: A zsidók és a német nyelv. Egyenlőség, 1890. április 25. 1.

11 Konrád Miklós: Zsidó jótékonyság és asszimiláció a századfordulón. Történelmi Szemle 43. (2001: 3-4 sz.) 257-285.

12 Brachfeld M.: A magyar zsidóság missziója i. m. 5.; Acsády Ignácz: Társadalmi bajok. Egyenlőség, 1883. január 21. 1-2.; Maislis Mór: Mi legyen a zászló? Egyenlőség, 1883. március 18. 1.; Palágyi Lajos: Zsidó-keresztény házasság. Egyenlőség, 1890. november 28. 3.; S. K.: Mi lesz velünk? Egyenlőség, 1894. december 7. 2-3.

13 Szabolcsi Miksa: A zsidó hitű magyarok és a nemzet szellemi tőkéje. Egyenlőség, 1895. január 4. 2-3.

14 Mezei Ernő: Egy kis biláncz. Egyenlőség, 1888. december 30. 1-3.; Palágyi Lajos: Osztálykülönbségek. Egyenlőség, 1890. január 12. 1-2.; Mezei Ernő: A demokráczia és a zsidóság. Egyenlőség, 1890. április 4. 1-3.; Vázsonyi Jenő: Arisztokrata világ Magyarországon. Egyenlőség, 1891. április 3. 3-6.; Bleuer Samu: Mozgalmak a zsidóságban. K. n., Bp. 1904. 5-6.

15 Az Egyenlőség 1913-ban már azt emelte ki: „Nem igaz, hogy a zsidók itt pozíciókat foglaltak el; csak üresen hagyott pozíciókba vonultak be.” Pax: Jegyzetek. Egyenlőség, 1913. május 4., melléklet, 2. (Kiemelés az eredetiben - K. M.)