Századok – 2016
2016 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Konrád Miklós: Zsidók magyar nemzete. A nemzeti múlt zsidó tudományos ábrázolása, különös tekintettel a kazárelméletre
ZSIDÓK MAGYAR NEMZETE 635 A közös magyar-zsidó múlt tudományos bemutatása A kortárs magyar zsidóságra korlátozódó, e zsidóság hasznos mivoltát és érdemeit hangoztató publicisztika mellett az integrációs diskurzus a közös magyar-zsidó jelent egy közös múlt konstruálásával igyekezett szolgálni, egy olyan magyar nemzetkép konstrukciójával, amely reményei szerint hozzájárulhatott a zsidók politikai és társadalmi egyenlőségének kivívásához, magyarként való elismerésükhöz és társadalmi befogadásukhoz. A diskurzus megalkotta e jelen tudományos és tudomány szentelte előképét, egy olyan magyar-zsidó múltat, a magyar nemzet egy olyan történetét, amelynek szellemében a zsidóknak a nemzet teljes jogú és értékű tagjaiként való elismerése legfeljebb késlekedhetett, de nem maradhatott el. E tudományos művek, illetve a belőlük merítő publicisztikai írások csak részben szóltak a zsidókról, a diskurzus lényege a befogadó félre, a meggyőzni remélt keresztény magyar olvasók felmenőire vonatkozott. Amint ezt az alábbiakban kifejtjük, a magyar nemzetkép, a magyar nemzeti önkép alakítására törekedő, zömében neológ zsidók keresztény magyar olvasóikat nemcsak a zsidók magyarrá válásának képességéről és hajlamáról igyekezték meggyőzni, hanem és főleg a magyar nemzet különlegességéről: a zsidóellenességtől egyedülállóan mentes természetéről, a zsidókkal való sorsrokonságáról, illetve és kiváltképpen arról, hogy történelme által szentesített befogadási hajlama a zsidókkal közösen véghezvitt honfoglalásban és államalapításban lelte kiirthatatlan gyökerét. A diskurzus politikai-ideológiai célzata már konjunkturális fellendüléseiből is kiderül: az írások nagyobbrészt az 1840-es és 1860-as években születtek, ekkor az emancipáció kivívása érdekében; az 1880-as évek első felében, válaszként a modern politikai antiszemitizmus vádjaira; az 1890-es évek derekán, a recepciót követő millennium évének lelkes mámorában; végül az 1920-as évek elején, majd a zsidótörvények árnyékában, újfent az antiszemitizmus elleni védekezés céljából. A nemzet mint akarat A modern nemzet mibenlétének a meghatározásával a zsidó vallást és múltat koruk tudományos sztenderdjei szerint vizsgáló Wissenschaft des Judentums magyar zsidó művelői tudományos műveikben nem foglalkoztak. A problémát a nyilvánvalóan, illetve bevallottan apologetikai céllal írt beszédeikben és publicisztikai írásaikban sem érintették részletekbe menően, ami nem meglepő, hiszen a kérdés — áttételesen annak a kérdése, vajon a magyar nemzetnek a zsidók is tagjaivá válhatnak-e — eleve nem tűrhetett kétséget és vitát: a nemzet nem a hasonszármazásúak zárt alakulata volt, hanem nyitott közösség, amelynek származásától és vallásától függetlenül mindenki tagjává válhatott. Hogy ezen belül a hangsúlyt a szerzők — illetve velük egyetemben a kérdést felekezeti kiadványokban érintő zsidó hírlapírók, értelmiségiek, politikusok — mire helyezték, ez a többségi társadalom felől észlelt elvárások, illetve a zsidóellenes eszmék változása szerint alakult. Az 1840-es évektől az emancipációig a hangsúly az elsajátítható-elsajátítandó, a (magyar) nemzet legfőbb kritériumát alkotó nyelvre helyeződött. „A nem
