Századok – 2016
2016 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Konrád Miklós: Zsidók magyar nemzete. A nemzeti múlt zsidó tudományos ábrázolása, különös tekintettel a kazárelméletre
ZSIDÓK MAGYAR NEMZETE 633 pertoár több eszméjét is átvette. De pár hangzatos, taktikai megfontolásokkal magyarázható kijelentésen túl a többségi társadalom asszimilációs elvárása és az ortodoxiának ezen elvárással szembeni szilárd ellenérzése között feszülő ellentétet semmiféle narratívával nem lehetett feloldani. A legjobb stratégiának a hallgatás bizonyult.6 7 A kortárs zsidóság apológiája Mielőtt rátérnék írásom fő sodrára, az integrációs diskurzus tudományos, a magyar zsidók és a magyar nemzet múltjára vonatkozó részére, röviden összegezném a korabeli zsidók befogadásának a magyar nemzet érdeke szempontjából üdvös mivoltát hirdető argumentáció két fő elemét. A reformkori beadványok, az 1840-es évektől szaporodó számú, az 1890-es évektől már szinte kizárólag magyar nyelvű röpiratok és az 1880-as évektől stabilan megjelenő magyar nyelvű neológ zsidó időszaki kiadványok részben nemzetpolitikai érvekkel operáltak. A szerzők részéről már az emancipációs mozgalom kezdeteitől fogva, vagyis az 1840-es években sem igényelt különösebb éleslátást a felismerés, hogy a legfőbb érv, az adu ász tálcán kínálkozott. A hazát megvédeni vonakodó, avagy az ellenséggel szövetkező nemzetiségekkel szemben, olvasható A Magyarország s hozzákapcsolt tartományokbeli izr. lakosok megbízottjai által az országgyűléshez 1848. július 24-én benyújtott kérvényben, a néposztályok között „hazafiúságban” élenjáró, a hazáért vagyonát, vérét és életét áldozni kész zsidóság egyenjogúsításával a magyar nemzet „négyszázezer embert, kik lelkesülni, kik áldozni tudnak, azonnal nyerend”.1 A magyar nemzetet mondhatni egy csapásra több százezer hű taggal erősbítő emancipációnak az 1860-1861-es országgyűlés idején visszatérő gondolatát8 a dualizmus korában két egybefonódó állítás ismétlése váltotta fel: a magyar nemzet elemi érdekével mennek szembe azok, akik a magyarok számbeli gyarapodásához hozzájáruló és a nemzetiségi vidékeken a magyarság előőrseit alkotó zsidókat nem hajlandók teljes értékű magyarként elfogadni.9 A zsidó vallás recepciójáért küzdő Vázsonyi Vilmos 6 Lásd Nathaniel Katzburg: Assimilation in Hungary During the Nineteenth Century: Orthodox Positions. In: Jewish Assimilation in Modem Times. Ed. Bela Vago. Westview Press, Boulder 1981. 49-55.; Jacob Katz-. The Identity of Post-Emancipatory Hungarian Jewry. In: A Social and Economic History of Central European Jewry. Eds. Yehuda Don - Victor Karady. Transaction Publishers, New Brunswick - London 1990. 13-31., különösen 21-24. 7 1848-1849 a magyar zsidóság életében. Szerk. Zsoldos Jenő. Múlt és Jövő, Bp. 19982. 180. (Kiemelés az eredetiben - K. M.) 8 Mezőfi Manó: Levelezések. Magyar Izraelita, 1861. január 3. 7.; Bártfai Béla, jogász: Mi teendőink vannak még? Magyar Izraelita, 1861. január 24. 28.; Lusztig Zsigmondi: Zsidó - honfi - ember. Magyar Izraelita, 1861. február 7. 41-42. 9 Rf. J. [Reif Jakab]: Kosmopolitismus és nationalismus, különös tekintettel a zsidóság jelenkori állására. Reach Zs. kiadása, Bp. 1875. 17.; Chorin Ferenc 1883. január 28-i parlamenti felszólalása: Képviselőházi napló, 1881-1884. IX. Pesti Könyvnyomda Rt., Bp. 1883. 293.; Brachfeld Manó: A magyar zsidóság missziója. Egyenlőség, 1882. december 31. 5.; Kardos Albert: A magyar zsidóság nemzeti hivatása. Pallas, Bp. 1892. 17., 25., 27.; Vigyázó Gyula: A magyar zsidóság és a keresztény társadalom. Szerző kiadása, h. n. [Bp.] 1908. 6-7.; Kuti Zsigmond, a debreceni status quo ante izraelita elemi iskola igazgatójának beszéde 1908-ban: Gonda Moshe Elijáhu: A debreceni zsidók száz éve. A mártírhalált halt debreceni és környékbeli zsidók emlékére. A Debreceni Zsidók Emlékbizottsága Kiadása, Tel-Aviv é. n. [1966 után] 101.
