Századok – 2016
2016 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Veliky János: Pozíciókijelölő politikai-ideológiai szempontok a Széchenyi-Kossuth-vita második szakaszában
A SZÉCHENYI-KOSSUTH-VITA MÁSODIK SZAKASZA 627 ját politikai pozícióját mindezek elősorolásával igyekezett hitelesíteni, és átalakulási terveit történeti távlatba emelte: „illy körülmények közt a párt, mellyhez tartozni szerencsénk van, ha kortársaitól gyanúsításokat arasson is, az utókortól egykor bizonynyal elismerést aratand, miérthogy az átalakulás kénytelen crisisét meggyorsította.”21,1 (Kiemelés - V J.) Tehát Kossuth saját politikai körét véleménypártként definiálta, melyet Széchenyi is visszaigazolt, amikor folyamatosan „hirlap-pártot”, „Pesti Hirlap-pártot” emlegetett. Ezzel szemben Széchenyi a reformok dinamikájának lassítására törekedett, amikor Kossuthnak a változások sürgetését tartalmazó „menjünk, különben menettetünk” formuláját, illetve a folyamatok „meggyorsítását” népszerűsítő javaslatát gyakran rosszallással emlegette. 0 a társadalmi változásokat nagyobb érdeksérelem nélkül igyekezett levezényelni, amiről a Garatban így ír: „a politika mezején mindenki a maga határai közt maradjon és bizonyos körbül ki ne kalandozzék, mellybe születése, állása és körülményei által lön iktatva”. Eszerint komolyabb érdekkonfliktusok csak úgy kerülhetők el, ha a „szerepek össze nem kevertetnek, de általjánosan mindenik szorosan a magáénál marad”. A szereptévesztések közé olyan társadalmi normákat sorolt a gróf, melyek megítélése szerint a sérelmek nélküli érdekegyesítést lehetetlenítik, ezek között a felsorolásban feltűnő helyet foglal el a „nihil habens” születésűek hamis vágyakozása „a főrendek és a vagyonosok” birtokai iránt, vagy a szegények agitációja a birtokos nemesség megadóztatása körül.217 218 Az érdeksérelem nélküli érdekegyesítésre vonatkozó javaslat azonban számos belső ellentmondást, a polgárosodás folyamatát nehezítő vonásokat hordoz, érzi ezt Széchenyi is, mégis ragaszkodik elgondolásaihoz: „átlátom a kivihetetlenhez felette közel járó létét, hogy a politika mezején mindenki a maga határai közt maradjon és bizonyos körbül ki ne kalandozzék, mellybe születése, állása és körülményei által lön iktatva.” Ügy enyhíti tépelődését, hogy az elitek vezényelte átalakulás sokat emlegetett „racionalizáló” érveit veszi elő: „tán mégis remélni volna szabad, hogy — ha nem is mindnyájan és ha nem is minden esetben és minden kivétel és minden árnyéklat nélkül — a jobbak, a lelkesbek mégis tán el tudnák magukat illy mérsékletre, illy önmegtagadásra, illy komoly tartásra szánni”, egyedül „a zarándoki önmegtagadás, azon széplelkű mérséklet, egyedül azon rokonkeblű kölcsönös méltánylat és nemes magatartás mentheti meg a sülyedéstül és vezetheti biztos és dicső nemzeti öbölbe” a reformokat.219 (Kiemelés - V J.) Széchenyi az érdeksérelem nélküli érdekegyesítés formulájának megfogalmazásakor maga alkotta kifejezéseket használ, Kossuth viszont érdekegyesítésről vallott felfogását az európai politikai gyakorlat és a történeti alkotmány normáival fejezi ki, a véleményvitákban megjelenő érdekkonfliktusokat — ismételten használva a vegytani átalakulás formuláját — a polgári változások velejárójának tekinti: „alkotmányos országban, hol annyi különféle szinezetű vélemények és akaratok hatalma s egyezkedése bir a törvényhozásban befolyással, ott mindent tisztán és egészen egyik rész sem érhet el, valameddig emberek 217 Uo. 218 Széchenyi István írói és hírlapi vitája. I. i. m. 105-108. 219 Uo. 109.
