Századok – 2016

2016 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Veliky János: Pozíciókijelölő politikai-ideológiai szempontok a Széchenyi-Kossuth-vita második szakaszában

626 VELIKY JÁNOS hatósági eldaraboltság a nemzet tagjai között választói közfalat emelnek; mellyeket ha bár egészen csak a political assimilatio képes elenyésztetni, de ezen assimilatiónak a társalgási egybeforrás nemcsak igen sükeres, sőt talán nélkülözhetetlen közvetitője”. (Kiemelés - V J.) így Kossuth közérdekké annak a közszereplőnek a gondolkodását emelte volna, „a ki tudja, hogy a barátságos közeledés mennyi ingerültséget képes csillapítani, mennyi közéleti szögletessé­get lesimítani”, tehát a valóságos reformerek majd együttesen óhajtják, hogy társadalmi csoportok között „a Separatismus immár megszűnjék”.214 Hasonlóképpen irányzatformáló funkcióval rendelkezett a „haladás kere­két megakasztani nem lehet” kossuthi formula, melyet megalkotója annyira lé­nyegesnek tekintett, hogy ebben a körben még a változások felgyorsítását is el­fogadhatóbbnak tartotta, mint az egy helyben maradást.215 Itt is utalt az átala­kulás mélységére, illetve az arra hatást kifejtő tényezőkre, amikor azt hangsú­lyozta, hogy nem lehet a jelenkorban a „cast-ok hatalmát a múltkor dicsőségébe visszahelyezhetni”. Ugyanakkor az átalakulás üteméről is értekezett. Szóba hozta Széchenyi politikai szerepfelfogását, amikor azt emelte ki, hogy „bizony igen gyönge statusférfiak, kik azt hiszik, hogy egy egész nemzet életének ezer­nyi műkerekei mind az ő tervök szerint fognak mozogni, mint egy gépelynek al­katrészei”. Hiszen a társadalmi változásokat nem annyira személyek, hanem gyakran politikai mozgalmak szervezik, az átalakulás során keletkező konflik­tusok pedig nem zárhatók ki az átalakulás folyamatából, melyet egy-egy politi­kus ugyan helyteleníthet, ám magát az átalakulást nem gátolhatja meg. Miköz­ben minderről értekezik, a saját szerepét is tisztázza: „Nincs olly félisteni böl­csesség, melly ezen phasis alól a nemzetek kifejlődését fölmenthesse. Egyes em­berek, egyes pártok hamarithatják azt, vagy késleltethetik: ennyi az egész. Ámde a késleltetés nem csak nem bölcsesség, sőt szerencsétlenség, mert a kór­anyagot csak növeli, s erősebb lázakat idéz elé; ellenben a gyorsítás valóságos szerencse, mert a minek lenni kell, azon minél hamarabb átesünk, annál jobb. - Csak az tehát az egész kérdés: valljon hazánkra nézve igazán drágák e a pilla­natok? valljon elégé megértek e bajaink, és bajainkat eléggé elevenen érezzük e, miszerint már ideje volt, hogy az átalakulás crisise elkövetkezzék? mi azt hisszük, e részben alig van ember, ki kételkednék; és azért és illy értelemben nem csak nem akarjuk tagadni, hogy az időszaki sajtó azon része, mellyet kezelni szeren­csénk van, viszhatást is okozott, hiszen hogy okozott, arra gróf Széchenyi ellen­ségeskedése legvilágosabb példa; sőt inkább okunk van ezt a hatás jelének ven­ni; mert amaz e nélkül lehetetlen; és teljes meggyőződéssel állítjuk, hogy a Pesti Hírlap következetes működése az átalakulás mellőzhetetlen phasisát néhány év­vel meghamaritotta”,216 (Kiemelés - V J.) Kossuth az úgynevezett „fontolva ha­ladók” helyzetének tarthatatlanságát is a polgári szabadság sajátos értelmezé­sével mutatta be. Úgy érvelt, nem lehet kétséges, hogy a reformok ügye a refor­mokat lassítok fejére nőhet, s ilyenkor „a szabadság ellen sem lehet már más­kép mint a szabadság bitorlott nevében harczolni”. Összességében Kossuth sa­214 Pesti Hírlap, 1843. május 10. 215 Pesti Hírlap, 1843. május 14. 216 Uo.

Next

/
Thumbnails
Contents