Századok – 2016
2016 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Veliky János: Pozíciókijelölő politikai-ideológiai szempontok a Széchenyi-Kossuth-vita második szakaszában
A SZÉCHENYI-KOSSUTH-VITA MÁSODIK SZAKASZA 603 tette ki, ehhez most is nagyobb kedve lenne, ám ezt nem teheti, így „újságlaphoz” folyamodik.95 Széchenyi politikai pozícióját és a szélesebb nyilvánosságba való kilépését körbeölelik és befolyásolják a bécsi kormányhoz fűződő reményei. Korábban is gyakran fordult a kormány felé, mint láttuk, 1842-ben is komolyan vette Metternich kiszivárogtatott reformszándékait, sőt befolyásolni igyekezett azokat. A több oldalról felkavargó hírek és remények naplójában folyamatosan feltűnnek - 1842. október 1-jén, Kübecknél: „Azt hiszem, meg vagyunk elégedve egymással”; másnap, Gervaynál, akinek mondanivalóját utóbb így idézi fel: „Nem lehet számunkra közömbös, hogy »Istvánt, Széchenyi Istvánra gondolok« magunknak megnyerjük. Beszéltem Lajos főherceggel [...] beszélni fogok Metternich herceggel [...] jegyezzen fel címszavakat [vagyis Széchenyi röviden körvonalazza terveit -VJ.Js jöjjön”.96 Egész gondolkodását, mindennapi életét áthatja ezekben a hónapokban a szerepkeresés, amely még a politikai szalonok világában is megragadható. Zichy-Ferraris Melanie (Metternich felesége) későbbi naplóbejegyzései jól adják vissza a jelenséget, annak minden ellentmondásosságával, gyakran megalázó hangulatával együtt: „Stephan Széchényi war hier. Er wünscht, dass [...] ihm einen Titel gebe, der beweist, dass ihm die Regierung Vertrauen schenke.” A hozzáfűzött megjegyzésből pedig a támogatók csoportjára is fény derül: „Die Gutgesinnten [a fennálló abszolutizmus kormányzatának vezetői, illetve hívei -VJ.] glauben, dass es sehr vorteilhaft wäre, ihn mit Regierung in Verbindung treten zu sehen”.97 98 (Kiemelés - V J.) Széchenyi naplójában a politikai szerepek szinte kavarogva rohannak előre. Végül tárgyalásai 1842-1843 fordulóján pár hónap alatt elvezettek oda, hogy úgy érezte, Metternichhel „mintegy szövetségre” lépett, amit nyíltan vállalnia kell. 1843 márciusában naplójába bejegyzi: „A kancellárnál. Mintegy szövetségre léptünk.” Később: „Konferencia Keglevich Gábornál. Nyíltan beszélek, hogy a kormány embere vagyok”(Kiemelés - V J.) Egyes találkozások gyakran teljesen cél nélküliek, de Széchenyi, aki bármennyire átérzi e tárgyalások jellegének visszásságait, láthatóan élvezi is azokat. Szinte mindenkivel igyekszik kapcsolatot tartani. Amikor Metternich egy beszélgetés során figyelmezteti, „Ne lobogtassanak Magyarországon fáklyákat”, magában arra gondol, hogy Kossuth számára miért engedték meg a lapszerkesztést.99 Az eredményeket titkos tárgyalásokon rögzítik, 1843. április 4-én IVap/ójába a következő bejegyzést teszi - „Wirknernél, a la porté interdite (a rejtekajtón)”.100 Üzengetések, kölcsönös, gyakran félreértett, máskor nagyon világos ígérgetések hömpölyögnek oda és vissza. Vagyis valóságos politikai manipuláció zajlik.101 95 Uo. 217-218., 220. 96 Széchenyi István írói és hírlapi vitája. I. i. m. 801.; Széchenyi I.: Napló i. m. 985. 97 Aus Metternichs nachgelassenen Papieren. Hrsg. v. Richard Mettemich-Winneburg. 7. Band. Wien 1883. 65. 98 Széchenyi Napló i. m. 1006., 1013. 99 Uo. 1006., 1010. 100 Uo. 1009. 101 Uo. 1006., 1008., 1010., 1013., 1015., passim.
