Századok – 2016
2016 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Veliky János: Pozíciókijelölő politikai-ideológiai szempontok a Széchenyi-Kossuth-vita második szakaszában
604 VELIKY JANOS A nyilvános vitában viszont gyorsan terítékre kerülnek a haladás irányai és módszerei. A kormány valóságos terveiről, illetve ezzel kapcsolatban Széchenyi lehetséges szerepvállalásairól a nyilvánosságban persze csak hírfoszlányok jelenhettek meg, Pulszky mégis egy személy, illetve a felvilágosult kormányzás politikai hasznáról fejti ki véleményét, amikor így ír: „nemzeteknél most is uralkodik azon szellem, miszerint a nép jobban szereti a verőfényt, mellynél az őt köröző veszedelmet, vezető nélkül is kikerülheti, s ha eltévedett útját könnyen feltalálhatja, mint a sötét éjjelt, habár biztos kalauz vezérelné is lépteit; mert ha ez mégis tévedni találna, akkor a menekvéshez alig marad remény; vagy — hogy egyszerűen és kép nélkül szóljunk — tapasztalás mutatja, hogy hiányos alkotmányi élet kedvesebb, mint a legliberálisabb absolutismus”. (Kiemelés - V J.) Aztán továbbhalad, és Széchenyi szélesebb körben is ismert szerepfelfogásáról fejti ki álláspontját. Leszögezi, hogy a politikus hatalma az újabb korban a népszuverenitásnak rendelődött alá: a „tekintélyek ideje lejárt, s helyébe az öneszmélet lépett; vizsgálódás nélkül senkinek javaslatát el nem fogadjuk; bármilly kedvezően ítéljünk is egyébkint lángeszéről, bármilly szerencsés lett légyen minden egyéb föllépése; vezérszerepet senki sem igényelhet, mert vezér csak az, kinek nézeteit a többség osztja, az egyik kérdésben ez, a másikban amaz”.102 Aztán hamar az asztalra kerül Széchenyi korábban említett formulája a „modorról” és a „tacticáról”, mellyel Kossuth reformprogramját igyekezett elhatárolni a sajátjától. Ez ügyben 1843. január 12-én maga Kossuth szólal meg, és igen figyelemre méltó megállapítást tesz a nézetazonosságról, illetve az említett formula „testetlenségéről”. O is utal tarthatatlanságára, amikor így fogalmaz: „az illy általános vádaknak, kikeléseknek s gyanúsításoknak nincsen testök, mellyet megfogni lehetne, habár olly sikamlós volna is, mint az angolna; illy testetlen dolgok felett vitázni pedig nem egyéb dolog volna, mint az, mit a nagyérdemű gróf igy szokott nevezni: handabanda”. Ugyanakkor Széchenyi mondanivalójának a tartalmát illetően így ír: „mind azokat, miket a magyar nemzet politicai jelene s közel jövendője korkérdései gyanánt két év óta fejtegeténk, semmit vagy legalább igen keveset találunk, miben az alkalmazási árnyéklat némi csekélyded különbségei mellett talán — miket azonban még nem ismerünk — a nemes gróffal egyet nem értenénk, sőt ha csak 10 év előtt írott Stádiumának XII törvényét, s a Kelet népébeni újabb confessióit tekintjük is, ő méltósága a radical reformok mezején mérföldekkel előbb van, mint mi”.103 (Kiemelés - V J.) Kossuth több alkalommal ír arról, hogy „a békés átalakulás” barátja, nem akarja fenekestől felforgatni a viszonyokat, sőt „a nivellatióban” még inkább vitapartnere mögött áll, és azt az általánosan működő liberális alapgondolatot követi, mely szerint a társadalomnak „szabadságok helyett szabadságra” van szüksége.104 A politikai gondolkodás korszerűsödése úgy halad előre, hogy sokan a hétköznapok történéseit is jogosultnak tartják teoretikus fogalmakkal illetni, pél102 Pesti Hírlap, 1843. január 1. 103 Pesti Hírlap, 1843. január 12. 104 Pesti Hírlap, 1843. január 29.
