Századok – 2016
2016 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Veliky János: Pozíciókijelölő politikai-ideológiai szempontok a Széchenyi-Kossuth-vita második szakaszában
602 VELIKY JÁNOS inkább arról volt szó, hogy Dessewffy korszerűsödő politikai vitákban vállalt szerepet, ami szükségképpen szült politikai ellenvéleményt, de az semmiképpen sem tekinthető személyes természetűnek, és ezért a politikai kritika nem is illethette tehetségét.91 Az Akadémiai beszéd visszhangjában feltűnik Wesselényi Miklós Nyilatkozat címmel megjelenő véleménye is, aki most csupán a magyar nemzeti mozgalmak túlzó megnyilvánulásának szigorú kritikáját fájlalja, s kiegyensúlyozottságra törekszik, miután azt fejti ki: „határozottan állítom, hogy valamint azok, kik nemzetiségünket az idegen fajúak s ajkúak elleni erőszak által akarnák emelni vagy terjeszteni, jog s ész ellen vétkeznek: úgy mind az, ki a magyar nyelv s nemzetiség ellen törekszik, s ama mozgalmakat pártolja s előmozdítja — tudva vagy nem tudva — legszentebb érdekeink ellensége”. A Pesti Hírlapban megjelenő Nyilatkozathoz a szerkesztő, Kossuth megjegyzést fűz, melyben megerősíti, hogy Széchenyi „a szláv mozgalmakat reactionak nyilvánítá, mellyet a magyar nyelv melletti túlbuzgóság okozott”, s a „kérdéses beszéd a magyar nyelv és nemzetiség ügyére káros hatással lehet”.92 Ugyanakkor Kossuth a német színház körüli demonstrációk interpretációjakor az arisztokrácia politikai morálját is bírálja. Kifogásolja, hogy a magyar arisztokrácia a magyar színházat nem támogatja, a kialakult színházi botrányban eljáró rendőrséggel szemben viszont a nézőtéren jelen lévő arisztokraták nem viselkedtek törvénytisztelő polgárként. Az utóbb leírtakból azonnal általánosít, s utal egyrészt a városi reform szükségességére, mely kialakítja a városi élet törvényes kereteit, illetve az arisztokrácia újabb kori szerepének átértékelésére, melyhez eléggé nyilvánvaló éllel azt fűzi hozzá, hogy „a múltnak emlékezetét nem lehet fizetésül nyújtani a jelen s a jövő kor igényeinek”.93 Széchenyi 1842. december elején úgy dönt, hogy a Jelenkor című időszakos lapban folyamatos fórumot biztosít gondolatai számára, s ezzel a modern nyilvánosság irányába kinyitja a vita kereteit, ami azonban — rövidesen kiderül — nem nagyon előnyös számára. A szerkesztővel, Helmeczy Mihállyal szerződést köt, s a hozzá intézett levelében kijelöli a célt: „naprul napra kevertebb, bonyolultabb állapotba sülyedünk, mellybül alig lesz rendszerű mozdulás egykönnyen”, publikációival a helyzet felismeréséhez és a megfelelő út megtalálásához kíván hozzájárulni. Felfogása szerint a hibás elgondolások főként a Pesti Hírlaphoz köthetők, melynek hasábjain a „legsürgetőbb életkérdéseink csökönyös mozdulatlanságra korbácsoltattak, és így mind azoknak, kik bona fide kívánják, hogy valami nagyobbszerű történjék e hazában, mindent félre tenniök, s elmulhatatlanul szólnok s irniok kell”.94 (Kiemelés - V J.) A periodika nevét sokszor kifejtett közéleti elhelyezkedésének világos kifejezőjére, „Függetlenre'” szívesen változtatná, ezzel tervezett politikai pozíciójára szeretne utalni. A hírlapírással mint műfajjal szemben táplált bizalmatlanságát azonban jelzi az az utalása, mely szerint korábban nézeteit A Kelet népében könyv formájában fej91 Széchenyi István írói és hírlapi vitája. I. i. m. 204. 92 Uo. 206-207. 93 Uo. 212-213. 94 Uo. 215-216.