Századok – 2016
2016 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Veliky János: Pozíciókijelölő politikai-ideológiai szempontok a Széchenyi-Kossuth-vita második szakaszában
A SZECHENYI-KOSSUTH-VITA MÁSODIK SZAKASZA 597 Az Akadémia alapítóinak szándékaira történő utalással komoly nyelvfilozófiai fejtegetéseket hallgathatott a közönség a „tiszta fogalmak” jelentőségéről.66 Hallhatta, hogy a pontos kifejezésektől függ a nyelv közéleti szerepe, hogy sok múlik a „kiképzett”, a „határozott” fogalmakon, ezért „nem csak látszólag, de valósággal sem lehet a nemzetnek sürgetőbb és komolyabb tenni-valója, mint nyelvét lehetőleg közel vinni a szoros tudományok szabatosságához”. Széchenyi kifejti, hogy az alkotmányos politikának életet adó vitákat csak korszerű fogalmakkal lehet megvívni, tehát a modern politikai gondolkodásra az jellemző, hogy „egyedül csak [...] szorosan meghatározott definitiók következésében lehet nagyobb szövevényü fejtegetések- és vitatkozásokban, aránylag könnyen vagy csak áltáljában is czélhoz jutni, t.i. az igazságot teljes világba helyezni, s ekkép rábeszélni s győzni”.67 Aztán a nemzeti műveltség értelmezésének a sokoldalúsága is megjelenik, amikor az Akadémia nyelvművelő funkciója mellett említés történik a természettudományok „polgári életre” kifejtett hatásáról is.68 Széchenyi nagy jelentőséget tulajdonít annak, aki a nyelv „szabatosságának” a kiformálásával foglalatoskodik, mint megjegyzi, róla szokták mondani, „megelőzte nemzedékét”.69 70 Az akadémikusokra adott esetben politikai szerepet is kioszt, amikor felszólítja őket: „könnyítsük és segítsük mi is elő legjobb tehetségünk szerint a haladók magasztos pályáját; buzgólkodjék ennekokáért társulatunk minden tagja nyelvünket a definitionak lehető legtisztább fokára állítani, mi által felette sok veszélytül megmentjük az igen is gyors léptekkel haladókat" .70 (Kiemelés - V J.) A nyelvelméleti fejtegetések aztán átvezetnek Széchenyi konkrét politikai céljához, beszél a már Pesten is egyre feltűnőbb formában megmutatkozó illír, illetve pánszláv törekvésekről,71 valamint az erre a magyar nemzeti gondolkodásban jelentkező válaszokról. De főképpen az ellenzék nyelvi mozgalmakban is megmutatkozó karakteréről, illetve bírálatáról esik szó. A magyar nyelvművelés funkciójával alapított Akadémia egyik kezdeményezője a kibontakozóban lévő nyelvi küzdelmekben megmutatkozó magyar álláspontról nagyon szigorúan nyilatkozik: „én legalább, felette kevés kivétellel, alig ismerek egy valóban buzgó magyart [...], ha rögeszméje (fixe Idee) pendittetik meg, többé kevesebbé ki ne vetkeznék a kölcsönös méltányosság, sőt az igazság szabályaibul is némileg, ha nyelvünk s nemzetiségünk ügye kerül szőnyegre [...] nemzetnek békés ujászületési működésében azonban ha nem is gyávaság, felette nagy bűn, és a legkimélőbb kitétellel minden esetre nem kevésb, mint szánakozásra méltó, maga magán uralkodni nem tudó pajzánság.” Az a véleménye, hogy ilyen helyzetben „a legkisebb erőszak is ellenhatást, és egyetlen egy igazságtalanság ezer megbosszulót szül”.72 66 Uo. 153. 67 Uo. 160. 66 Uo. 154. 69 Uo. 161. 70 Uo. 191. 71 Lásd ennek igen alapos bemutatását: Varga J.: Helyét kereső Magyarország i. m. 41-114. 72 Széchenyi István írói és hírlapi vitája. I. i. m. 170-171. - Velkey F.: „Törvényt hozni, melly más honunkban lakó nemzetségek jogait biztosítja” i. m. 150., 159-162.
