Századok – 2016
2016 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Veliky János: Pozíciókijelölő politikai-ideológiai szempontok a Széchenyi-Kossuth-vita második szakaszában
596 VELIKY JÁNOS megkülönböztetett módon tartson mértéket és legyen mérsékelt,60 Ez az értelmezés a Hitelben kifejtett felfogására utal vissza, ahol az ellenzéket („ellenzést”) csupán a megismerés eszközeként mutatta be, az „oppositiót” a „felvilágositó ellenzés” szerepkörébe helyezte, és azt fejtegette, hogy „soha nem is lehet semmi egyéb czélja, mint minden tárgyat a maga józan egyenes útjára s tökéletes súlyegyenbeli járására vezényelni, s a Minisztériumot arra kénszeríteni, hogy mindent előkeressen, kitaláljon s intézzen el, a mi a közjót s közboldogságot legbizonyosabban s legrövidebben eszközli - ezt érti az Angol s minden józan az opposition”.61 Ennek a meghatározásnak a visszfénye tűnik fel a Garasban, amikor „dicséretes oppositióról” esik szó, melyre „a lehető legtöbb értelmesség kifejtése” jellemző.62 Széchenyi 1842-ben kétfajta ellenzéket különböztet meg, aszerint mérlegel, hogy „mily benyomást tehet kormányunkra, s azt mily hangulatba hozhatja olly oppositio, melly a gyanúsnak tajtékával legtisztább szándékú és legjózanabb felfogású czéljait is bepiszkolja, és melly ellenzése által még azt is meghiúsítja, mi leginkább a nemzet javát eszközlé”. Ebből a dilemmából vonja le aztán a következtetést, hogy „van méltányos, loyalis és ekkép »nagy súlyú« oppositio e világon, úgy lehet viszont »ujjhúzási, bosszantói« és ekkép »kis súlyú«, vagy jobban mondva, »ellensúlyú« hetvenkedés”,63 s ő ebben a helyzetben — eltérően a Hunniában foglaltaktól64 65 — az előbbi mellett teszi le a voksot, a „bonyolult birodalmi kapcsolat” következményeire való tekintettel is. A kormányváltás lehetőségével, miként egy évtizeddel korábban, most sem számol, ami politikai és társadalmi realitások (birodalmi kapcsolatok és a reformátalakulásban szerephez jutó társadalmi csoportok közötti „érdekkímélet”) által motivált alkotmányos felfogásának a határait is jól körülírja. Az Akadémiai beszéd Széchenyi „Kossuth és köre” ellenzéki működéséről kialakított felfogását — valójában nem teljes körűen — 1842. november 27-én akadémiai elnöki megnyitóbeszédében a szélesebb nyilvánosság elé tárta. A Pest vármegye üléstermében elmondott beszéde, az úgynevezett Akadémiai beszéd így is nagy meglepetést keltett, feljegyezték, hogy a jelen lévő Pulszky Ferenc a beszéd hallgatása közben egészen elsápadt, pedig az elhangzottak a Garat mondanivalójának csupán egy részét tartalmazták, teljesen hiányoztak belőle a társadalomfilozófiai fejtegetések vagy az arisztokrácia érdekkíméletét szorgalmazó, illetve az ellenzéknek szánt alkotmányos szerepkört kifejtő részek, és a hangnem is sokkal mérsékeltebb volt, csupán az ellenzék nyelvpolitikai törekvéseit bíráló hangsúlyok utaltak koncepciójának lényegi összefüggéseire. Aztán az Akadémiai beszéd 1842. december 23-án nyomtatásban is megjelent.66 60 Uo. 108-109., 135. 61 Széchenyi István: Hitel. Pest 1830. 38-39., illetve XVIII., 28., 33., 142., 161. 62 Széchenyi István írói és hírlapi vitája. I. i. m. 142. 63 Uo. 142-146. 64 Lásd Deák A: „Austriának semmi joga hozzánk” i. m. 143-149. 65 Széchenyi István írói és hírlapi vitája. I. i. m. 148., 196.
