Századok – 2016
2016 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Veliky János: Pozíciókijelölő politikai-ideológiai szempontok a Széchenyi-Kossuth-vita második szakaszában
A SZECHENYI-KOSSUTH-VITA MÁSODIK SZAKASZA 587 visszaborzad a megsemmisüléstől s segítség után eseng, vagy a megtörött remény elszánásával az öröklét megnyilt küszöbére mereszti szemeit.” Aztán fejtegetéseit átvezeti a politikai mozgalmak világába, mellyel az elemzés valóságos tárgyára mutat rá: „ezen kép — kérdem — nem hasonlít-e országi mozgalmink s kivált honi literaturánk — az újságlapokat természetesen s igen ide értve — újabbkori összességéhez?”10 Fontos múltszemléleti felfogás tűnik fel a szöveg elején: az európai reformerek történetszemléletére jellemző módon11 korszerű gesztussal a közélet figyelmét a múltról a jövő irányába fordítaná. Arra hívja fel a figyelmet, hogy ő már jó ideje ezen az úton halad, a Hitelben kérte, hogy aki a politika formálására vállalkozik, „ne mindig a múltba, de egy kissé a jövendőbe is tekintsen”. Hangsúlyozza, hogy véleménye az elmúlt évtizedben ebben a tekintetben sem változott, így most joggal utal rá, hogy „a »magyar volt« helyett a »magyar leszen«-t tűztem ki zászlómra”.12 Az is hamar kiderül, hogy Széchenyi kritikai vizsgálat alá veszi Kossuth és köre tevékenységét, mivel megítélése szerint számos fórumon továbbra is téves és félrevezető politikai nézeteket terjesztenek, működésük pedig egyre inkább mozgalommá szélesül, ezért aztán mint szervezetet nevezi meg őket, gyakran már „Pesti Hírlap-párt”-ként, a „Pesti Hírlap szerkesztője és iskolájáéként, a „Pesti Hírlap szerkesztője és véleménytársai”-ként13 emlegeti. A csoportosulást az irodalmi romantikára jellemző nyelvi eszközökkel ábrázolja, amivel sikerül a jelenséget felnagyítani s szinte démonian romboló erőként bemutatni: a „Pesti Hírlap-párt” „ábrándsereg”, mely „valami képzelet alkotta hazában él, és melly minden gyakorlatit, minden ténylegeset ellenezvén vagy gyanúsítván, Magyarország polgári kifejlését szinte lehetetlenné teszi”,14 programja lidércfény, mely mocsárba vezet.15 Az általános képfestésben persze fel-feltűnnek a nemzetiségi mozgalmak körül kibontakozó nézetkülönbségek és idesorolható értékítéletek, melyekkel összefüggésben Széchenyi figyelemre méltó kritikát is megfogalmaz. Liberális szellemben kifogásolja a vallási és nemzetiségi mozgalmakban és az ellenzék körében megerősödő „visszatorlási” szándékot, és méltányosságot ajánl. Elfogadhatónak tartja a kulturális asszimiláció tényét,16 azonban — mint írja — aki a „mathesis vastörvényeivel” nem számol, sőt „mindinkább zajong bizonyos tárogatók után”, megbonthatja azt az „egyensúlyt”, melynek a magyarság „szinte egyedül köszönheti nemzeti létének s némi szép szabadságinak, német, szláv és 10 Széchenyi István írói és hírlapi vitája. I. i. m. 35-38. 11 Reinhart Koselleck: Elmúlt jövő. A történeti idők szemantikája. Bp. 2003. 22-23., 26. 12 Széchenyi István írói és hírlapi vitája. I. i. m. 38. 13 Uo. 83-86. 14 Uo. 39-40. 15 Uo. 51. Széchenyi ezt eredetileg németül a következőképpen fejezte ki: „oder wenigstens mehr Irrlichter, die in Sümpe führen”. 16 Velkey Ferenc: „Törvényt hozni, melly más honunkban lakó nemzetségek jogait biztosítja”. Széchenyi Hunniájának eszmetörténeti jelentőségéhez. In: A szabadság felelőssége. írások a 65 éves Dénes Iván Zoltán tiszteletére. Szerk. Pénzes Ferenc, Rácz Sándor, Tóth Matolcsi László. Debrecen 2011. 158-165.
