Századok – 2016
2016 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Erős Vilmos: A második "Száműzött Rákóczi” vita. (Szekfű Gyula "Bethlen Gábor” című művének korabeli fogadtatása)
A MÁSODIK „SZÁMŰZÖTT RÁKÓCZI” VITA 5 Rátérve a jelenleg szóban forgó műre, nyomban leszögezhető, hogy óriási, sok vonatkozásban „A száműzött Rákóczidhoz hasonló (bár méreteiben persze annál lényegesen kisebb) visszhangot váltott ki.15 A Szekfűt bírálók leginkább a protestáns folyóiratokban, főként a Kálvinista Szemlében, a Református Figyelőben, részben a Protestáns Szemlében, de erdélyi folyóiratokban, így a Keleti Újságban, a Pásztortűzben, az Erdélyi Múzeumban és az Erdélyi Helikonban publikálták bírálataikat16 17 18. A leghevesebb támadásokat Rugonfalvi Kis István, Alvinczi Péter, Varga Sándor, Eöry Szabó Dezső, részben Nagy Géza11, később pedig Zoványi Jenő, Karácsony Sándor, Polonyi Dezső, Csuday Jenő, részben Makkal Sándor, Asztalos Miklós18 fogalmazták meg. (Rögtön érdemes megjegyezni, hogy Szekfűt nem csak protestáns, hanem katolikus oldalról is támadták, amit bizonyítanak Polónyi Dezső vagy például Pompéry Aurél kritikái19.) Mindezeken felül a református egyház vezetői, így pl. Ravasz László vagy a debreceni püspök Balthazár Dezső is felszólaltak az ügyben (utóbbi nyilvános beszédben, prédikációban20), s a Szekfű nézeteivel való szembeszállásra, egyenesen harcra buzdítottak.21 Hozzá kell nyomban azt is fűzni, hogy Szekfűnek nem csak támadói, hanem védői is voltak, s pártfogói közül különösen Móricz Zsigmondnak a Nyugatban, Hajnal Istvánnak a Napkeletben, Kós Károlynak az Erdélyi Helikonban, Török Pálnak a Budapesti Szemlében, Meszlényi Antalnak a Katolikus Szemlében, Ifjabb Révész Imrének a Protestáns Szemlében (illetve 16 Tanulmányom címében ezért használom „A második száműzött Rákóczi vita” kifejezést, amit Révész Imre is így aposztrofál egyik Szekfűhöz írott levelében, Vö. a későbbiek. Hozzáfűzném mindehhez, hogy Szekfű külön levelet ír Hóman Bálintnak a húszas évek végén, igaz csak a közösen írott szintézisük ügyében. A levélben Szekfű arról tájékoztatja szerzőtársát, hogy a protestánsok részéről felvetődött egy egységfront felállításának terve a katolikus szemszögből túlzottan is elfogult „Hóman-Szekfű” ellen. Szekfű azonban ódzkodik a felekezeti harctól, lokalizálná a problémát s ezért javasolja a kormányzati tényezők megkeresését. Vö. Szekfű levele Hómanhoz 1929. III.19. OSZKK Hóman-hagyaték. A Hóman-Szekfű viszonyra vö. például Ujváry Gábor: A végtelenben újra találkoznak (Szekfű Gyula és Hóman Bálint párhuzamos, majd elváló életpályája) In: Szekfű Gyula és nemzedéke a magyar történetírásban. (Szerk. Paksa Rudolf) Argumentum-Eötvös József Kiadó, Budapest, 2007. 43-78. 16 Vö. mindezekhez Gyimesi Pálma: Debreceni színek a Bethlen Gábor-arcképhez. In: A negyedik nemzedék és ami utána következik. Szekfű Gyula és a magyar történetírás a 20. század első felében. Szerk. Ujváiy Gábor. Budapest: Ráció Kiadó, 2011. 122-135. 17 Vö. Alvinczi Péter: Bethlen Gábor új megvilágításban I. Kálvinista Szemle, 1929/5. 39—40; Alvinczi Péter: Bethlen Gábor új megvilágításban II. Kálvinista Szemle, 1929/6. 47-48. Illetve Dr. Nagy Géza: A Bethlen-rejtély. (Szegfű!!! Gyula: Bethlen Gábor. Budapest, 1929.) Pásztortűz 1929. 15. évf. 6. sz. 140-141. A további szerzők munkáinak adataira vö. a következők. 18 Vö. Asztalos Miklós ismertetése a Hóman-Szekfű V kötetéről. Protestáns Szemle, 1931. 553-563. Polónyi Dezsőhöz: „Modem képrombolók”. (A Memento rovatban, Publius aláírással) Kálvinista Szemle, 1931. május 23. 171-172. Zoványi Jenő: Történelemi átértékelés. In: Uő: Szekfű és társai történetírása. Budapest, 1938. 11-21. (eredetileg=Századunk, 1928. 265-271.) Uő: Tájékoztatásul. Uo. 21-22. (Eredetileg Századunk, 1930. 360.) Uő: Néhány szó a Szekfü(sic!!!)-kérdéshez. Uo. 26-30. (Eredetileg Protestáns Szemle, 1931.) Uő: Válasz Révész Imrének és Asztalos Miklósnak. Uo. 30-31. (Eredetileg Protestáns Szemle, 1932. 52.) 19 Vö. a következők. Illetve Pompéry Aurél: Irányzatos-e a magyar protestáns történetírás. I. Budapest, 1930. 20 Vö. Gyimesi P: Debreceni színek, i. m. 21 Beszélhetünk persze egyfajta „szürke”, átmeneti zónáról is, amelybe inkább Angyal Dávid, Nagy Géza, Krenner Miklós, Kós Károly, kerülhetnének (azaz utóbbiakat eképpen rektifikálnám.)
