Századok – 2016
2016 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kurucz György: Adminisztráció, gazdálkodás, adósságkezelés. Gróf Festetics László pénzügyi helyzete az apai örökség átvételétől a zárgondnokság időszakáig (1820-1830)
572 KURUCZ GYÖRGY passzívák állománya nem feltétlenül esik egybe a betáblázási értékekkel, hanem azt jóval felül is múlhatják. Mindezek alapján egyértelmű, hogy Festetics László nyomasztó helyzetén csakis egy áthidaló hitelkonstrukció segíthetett, melynek megszervezése Szegedy Ferenc zárgondnok eredményes közbenjárása révén volt remélhető. A rendelkezésre álló iratanyag alapján ma már nem rekonstruálható, hogy milyen előzményekkel, illetve milyen előzetes tárgyalások alapján került sor az elmaradt kamataikra és a felmondott tőkéikre váró hitelezők szempontjából egyáltalán nem közömbös hitelszerződés aláírására Bécsben 1829. december 8-án a Wertheimber és Seckstein bécsi bankházzal, melynek feje, Sigmund Philip Wertheimber (17997-1856?) az Osztrák Nemzeti Bank részvényese volt.140 A hivatkozott szerződés 2 350 000 ft-nyi hitelfedezet erejéig nyújtott lehetőséget 6%-os kamattal „kötlevelek” kibocsátására 1850-ig tartó futamidővel.141 Nem elhanyagolható adalék, s ez mindenképpen jelzi Festetics László rendkívül nehéz helyzetét, hogy az előző évben, vagyis 1828. augusztus 21-én konvenciós értékben 150 000 ft-nyi hitelt vett fel Liebenberg, illetve október 10-én ugyancsak ezüstben 100 000 ft-ot Walter bécsi nagykereskedőtől és bankártól.142 Ugyanakkor azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a „kötlevelek” kibocsátását biztosító szerződés aláírására közel másfél évvel Szegedy Ferenc zárgondnoki hivatalba lépése után került sor, vagyis a zárgondnok a korábban jelzett állapotfelmérés utáni tevékenységével, a megtakarítások, a kamatfizetési kötelezettségek számszerű adatainak ismeretében fordulhatott a bankházhoz, s a bankház mindezek ismeretében dönthetett a hitelfedezet biztosításáról. A fenti hitelszerződések megkötésére tehát már Szegedy Ferenc zárgondnoksága alatt került sor, ugyanakkor tevékenységének tárgyszerű összegzésétömeg rendezése során folytatott munkálatok kapcsán keletkezett Sopronban 1858. május 20-án. Mindenképpen sokatmondó Festetics László eredeti hitelképessége szempontjából, hogy a szerzett és öröklött jószágok, vagyis a Csáktornyái, szalkszentmártoni, berzencei uradalmak eredeti értékéhez képest nagyobb összegű adósságokat tábláztak be birtokaira. 140 Uo. föl. 41-57v. Lásd az Osztrák Császárság tisztségviselőiről, különböző államigazgatási szerveiről és hivatalairól közzétett időszaki kiadvány 1832. évi jegyzékében: Hof- und Staats- Schematismus des Österreichischen Kaiserthums. Wien 1832. 676. 141 Jegyezzük meg, hogy A mostani financz-munkálatok... című hivatkozott munka három, Festetics gróf nevéhez fűződő hitelfelvételt is tárgyal. Közülük az egyik egyértelműen beazonosítható: gróf Festetics Károly (?-?), aki 1828. július 1-jén kötött 2 000 000 ft értékű hitelszerződést az augsburgi Erzberger és Smid Bankházzal. „Gróf Festetics A. C.” megjelöléssel két további, 1828. július 1-jén Pozsonyban és 1828. január 2-án Sopronban kelt 600 000, illetve 900 000 ft-os névértékű hitelszerződést ismertet a szerző, de ezeknek semmilyen nyoma sincs a keszthelyi pénzügyi adminisztráció iratanyagában, túl azon, hogy sem a datálás nem mutat azonosságot Festetics László hitelszerződéseivel, sem pedig a szövegben hivatkozott bankházak nem szerepelnek a keszthelyi pénzügyi adminisztráció iratanyagában. 142 MNL OL Festetics Lt Számadások 1828/29 P 276 766. d. XII-9/b/25-No. 333. Ignaz von Liebenberg (1772-1844) temesvári születésű bécsi zsidó nagykereskedő, főleg gyapjúval kereskedett, szolgálataiért 1817-ben osztrák nemességet kapott, 1827-ben magyar indigenátust, 1829-ben birodalmi lovagi címet. Karl Emmanuel és Leopold nevű fiaival társult 1812 és 1823 között, s a főkönyvi adatok szerint 9 000 000 ft (ezüst) értékű gyapjút forgalmazott. Constant von Wuzbach: Biographisches Lexikon des Kaiserthums Österreich. Wien 1866. Bd. XV 96-98. August Walter (?-?) bécsi nagykereskedő, az Osztrák Nemzeti Bank ellenőrző (számvevőszéki) bizottságának tagja, Pulszkyné Walter Terézia apja. Oesterreichisher Beobachter 1840. No. 11. 58.
