Századok – 2016
2016 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kurucz György: Adminisztráció, gazdálkodás, adósságkezelés. Gróf Festetics László pénzügyi helyzete az apai örökség átvételétől a zárgondnokság időszakáig (1820-1830)
GRÓF FESTETICS LÁSZLÓ (1785-1846) GAZDÁLKODÁSA 573 re, vagyis adminisztratív és gazdasági döntéseinek közvetlen termelési értékben kifejezhető differenciált értékelésére, továbbá a hitelezők felé biztosítandó kamat- és tőketörlesztések készpénzben regisztrálható változásainak nyilvánossá tételére, közvetett módon éppen Szegedy Ferenc eljárása vezetett, midőn 1829. október 1-jén „O Felségéhez, mint Gróf Festetics László Úr javai önkényessen választott Zártartója a most említett Gróf Úr adósságai kifizetésére időt engedő Kegyelmes parantsolat megnyerése okáért” folyamodott.143 Ennek hírére intézett ellenkeresetet huszonnégy hitelező a Magyar Udvari Kancellárián keresztül az uralkodóhoz, attól tartva, hogy a moratórium megadásával, vagyis a kamat- és tőketörlesztések egy részének csakis peres eljárás függvényeként, illetve ötéves türelmi idő után remélhető s az eredeti követelésekhez képest bizonytalan összegekkel történő folyósításuk következtében valóban komoly érdeksérelmet szenvedhetnek. Az előbbiekre tekintettel egyúttal kérelmezték egy Zala vármegye részéről kiküldendő vizsgálóbizottság felállítását, amely mind a zárgondnokság alatt lévő jószágok gazdálkodásáról, így a befolyójövedelmekről, a megtakarítások összegéről, mind pedig az adósságszolgálat folyamatosságának biztosítását feltételező financiális helyzetről részletes és átfogó jelentést készített volna, s e jelentéstől függően kaphatta volna meg a zárgondnok a kérelmezett moratóriumot.144 Az aláírók közt hét főrangú személy, illetve nevükben eljáró gyám szerepelt, így Pálffy Antal (1793-1832) herceg, Batthyány Imre (1781-1874) gróf, Berényi Miklós (?—1853) gróf, Csáky Károly (1783-1846) gróf, Batthyány Kristóf (?-?) gróf, gróf Erdődy József (7-1824) özvegye, a kiskorú Zichy árvák nevében Márkus Ignác (1765-1846) kancelláriai tanácsos, két egyházi hitelező (ebből egy testület, a zágrábi káptalan), három nyugdíjas tiszt, továbbá három polgári személy. A nevesebb köznemesi hitelezők közül Csúzy Pál (1784-1861) kamarást, valamint Párniczky Mihály (7-1834) királyi tanácsost említhetjük. Jegyezzük meg, hogy nem reprezentatív módon, tehát tényleges eljárásjogi kereteknek megfelelően, s adott esetben a hitelezők közössége nevében terjesztették elő beadványukat a Kancellária felé, hiszen az ilyen jellegű eljárási szabályok, a perérték „tömegéhez” szabva, a „perügyelő” vagy „gondnok” mellett működő „választmány” szabályozott működése csak 1840 után volt lehetséges a Magyar Királyságban.145 A Kancelláriát, de magát Zala vármegyét sem érhette az a vád, hogy a hitelezők folyamodványa kapcsán hanyagul vagy esetleg halogató módon járt volna el, hiszen az 1829. október 25-én kelt 12 025 sz. leirat nyomán Zala vármegye már az új esztendő első közgyűlésén, vagyis az 1830. évi „Januarius lliki Köz Gyülekezet 9ik száma alatt kihirdetett Kegyes Udvari Decretum”-ra tekintettel határozatot hozott a kiküldendő vizsgálóbizottság felállításáról, illetve a 143 MNL OL Festetics Lt Festetics László iratai. Zárgondnoksággal kapcsolatos iratok 1806- 1847 P 248 5. d. föl. 81. 144 „In consenquentiam facti pro quinqennali moratoris, a nominato sequestri benivoli Administratore Francisco Segedy [sic] exhibiti Recursus, Comitatui Zaladiensi Clementissime injungi supplicant, ut dum exmissam Deputationen! meritum Recursuale investigare contongeret...” A beadvány hiteles másolatát lásd Uo. föl. 48-52. 145 Lásd az 1840. évi 21. és 22. te. vonatkozó rendelkezéseit.
