Századok – 2016
2016 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kurucz György: Adminisztráció, gazdálkodás, adósságkezelés. Gróf Festetics László pénzügyi helyzete az apai örökség átvételétől a zárgondnokság időszakáig (1820-1830)
GRÓF FESTETICS LÁSZLÓ (1785-1846) GAZDÁLKODÁSA 563 adósságainak nagysága 1799-ben 2 600 040 ft-ot tett ki, tehát jó másfél évtized alatt mintegy 700 000 ft-tal csökkentette a passzívák állományát.102 Az előbbieken túlmenően azonban Festetics László pénzügyi helyzetét vizsgálva tekintettel kell lennünk arra is, hogy apja, Festetics György életének utolsó öt évében a kiadásokon belül milyen hányadot tettek ki a tőke- és kamattörlesztések. Az 1813 és 1818 közötti periódusban, vagyis az öt évre számított 2 369 000 ft-os összesített kiadási értéken belül ugyanis mindössze 25,8% volt a felmondott tőkék törlesztésének, illetve a jegyzett adósságok utáni kamatfizetések együttes aránya.103 A kamatszint ekkorra már egyöntetűen a törvényben engedélyezett 6%-os értéket mutatja, míg 5%-os kamattörlesztések a több évvel korábbi hitelezések vagy egyes árvapénztári betétek esetében figyelhetők meg.104 Összességében tehát megállapítható, hogy Festetics György mind a majorátusi és szerzeményi jószágok, vagyis az uradalmak kiterjedését és jövedelemgeneráló képességét tekintve, mind pedig a korábbi hitelfelvételek alapján fennálló status passivus tekintetében konszolidált örökséget hagyott a fiára! E konszolidált állapot vonatkozásában természetesen tekintettel kell lennünk arra a tényre is, hogy az 1811. évi osztrák államcsődöt követően kiadott pénzügyi pátens kimondta, hogy az 1799. év januárját követően keletkezett hitelezések esetében az úgynevezett bécsi skálát kell alkalmazni, vagyis a papírpénznek az ezüsthöz mért havi árfolyamához kellett viszonyítani a hitelforgalomban szereplő összegeket, s az addig forgalomban lévő bankjegyek helyett bevezetett váltójegyek, az „Einlösungsscheine” névértékének megfelelően kellett, illetve lehetett törleszteni.105 Ez a rendelkezés a hitelezők — különösen a „kisbefektetők” — számára egyértelmű hátrányt, míg a hitelfelvevők számára előnyt jelentett, hiszen a rendelkezés szerint ez alól csak az képezett kivételt, ha az eredeti hitelszerződésben eleve kikötötték, hogy milyen pénzben történik a törlesztés, akár aranyban, akár ezüstben, vagy éppen „bankó czédulában”. Minthogy a korábbi hitelszerződések megkötésekor a hitelezők, igen csekély kivételtől eltekintve csupán az adott tőkeösszeg, a kamatszint és a felmondás 102 Uo. 103 Uo. 556. 104 A kamatszint törvényi szabályozásához lásd az 1647. évi 144. te., illetve az 1715. évi 51. te. uzsoraellenes rendelkezéseit. 105 Vargha Gy.: Magyarország pénzintézetei i. m. 10. A hírlapok heti rendszerességgel közölték az aktuális kurzusokat. A Magyar Kurír 1813. július 6-i száma szerint „100 Forint Conventiós pénz 155 és 5/8 Váltó Czédulában”. Az 1813. augusztus 7-i szám szerint már 174 és 5/6-od volt az átváltási arány. Egy korabeli röpirat a korszak emelkedő árai ellenére a váltócédula bevezetését — nyilván a kormányzat sugallatára — egyértelműen üdvözli: „A Cursus a pengő pénznek betse bankóban, vagy a bankónak azon értéke, a mellyre azt a kül-föld betsülli... De magában is, a mi az adó-fizető népet illeti, annak ugyan terhesebb az idén a sorsa, mint tavaly volt, de ezen adó még akkor volt a népre vetve, midőn még jó pénz forgott; ha tehát azon adót most is jó pénzül fizeti meg, nem terhesebb az ő sorsa, mint a pengő pénz idejében volt. Sőtt könnyebb; mert akkor 3, s 4 forinton adta búzájának köblét, holott most azért 6 f.tot kap pengőben.” Farkasfalvi Ferencz Prókátor: Azon Pátens felől, melly Bétsbenn költ 20-ik Februáriusban, s az egész Országlásban 15-ik Martziusban lett közönségessé. H. n. 1811. 27., 33. Az Osztrák Császárság, s ennek megfelelően a Magyar Királyság pénz- és hitelügyeit meghatározó központi politika kiemelkedő alakja, gróf Johann Philip Stadion (1763-1824) pénzügyminiszter és kancellár tevékenységének átfogó elemzését lásd Helmut Rössler: Graf Johann Philip Stadion. Napoleons deutscher Gegenspieler. Bd. 1-2. Wien-München 1966.
