Századok – 2016
2016 / 2. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Szaszkó Elek: Keresztesekből lázadók. Tanulmányok 1514 Magyarországáról
522 TÖRTÉNETI IRODALOM vizsgálva, rámutatott a Mátyás uralkodásának második felében bekövetkezett, e téren is érvényesülő tendenciára, amely szerint egyfajta kulturális recessziónak lehetünk kései tanúi. A Zrednai (Vitéz) János és Janus Pannonius szervezte összeesküvést követően (1471) nem csak Esztergomban, hanem Pécsett, Váradon és Gyulafehérváron egyaránt visszaesés tapasztalható a kanonokok egyetemlátogatásában. A megközelítőleg az uralkodó halálig tartó negatív hatás a kultúra egyéb területein is kitapintható, amely jelenségre művészet- és irodalomtörténészek már korábban felhívták a figyelmet. Az esztergomi székeskáptalan esetében az érseki székkel kapcsolatos évtizedes bizonytalan helyzet (Zrednai kegyvesztettsége, Beckensloer János átpártolása Habsburg Frigyeshez, a királyné két fiatalkorú neposának méltóságviselése) következtében 1472 és 1497 között tulajdonképpen „nem volt »igazi« gazdája” sem az érsekségnek, sem pedig a székeskáptalannak (108.). Mindezt a felsőfokú tanulmányok háttérbe szorulása mellett az 1470-es, 1480-as években üresedésben lévő javadalmak is alátámasztják. A fejezet talányos Mítosz és valóság főcímével a szerző azt kívánta érzékeltetni, hogy a Mályusz Elemér által megfogalmazott „modell” téves következtetéseken alapul, ugyanis a külföldi egyetemeken tanult magyar ifjaknak nem kellett különösebb erőfeszítést tenniük egy-egy kanonoki stallum megszerzése érdekében. Az utóbbi évek kutatásai rámutattak arra, hogy az egyes kanonoki testületek odatolható tagjainak számától jelentősen elmaradt az egyetemjárók aránya. Ugyancsak a mályuszi elképzeléseket cáfolja a külföldiek esztergomi alulreprezentáltsága, amely szintén országos tendenciákat tükröz. [Erre összefoglalóan lásd: Fedeles Tamás: „Quod tales omnes et singuli (...) ad aquam projiciantur”. Külföldiek a késő középkori Magyar Egyházban. In: A pécsi egyházmegye vonzásában. Tanulmányok Tímár György tiszteletére. Szerk. Fedeles Tamás - Horváth István - Kiss Gergely. (METEM Könyvek 63.) Budapest, 2007. 23-68.] Ilyetén az egyetemen tanult magyar értelmiségnek soha nem kellett visszafoglalnia a magyar kanonoki stallumokat a külföldiektől. A munka utolsó tartalmi egységét az adattár alkotja, amelyben az 1451 és 1460 között esztergomi javadalmat élvező személyekre vonatkozó legfontosabb információk olvashatók (123-149.), amelyet 11 családfa követ (150-160.). A források és feldolgozások könyvészeti adatai (161-168.), egy angol nyelvű összefoglalás (169-173.), végül pedig egy precíz mutató (175-198.) zárja a könyvet. A gazdagon adatolt elemzések értelmezésében közel félszáz táblázat segíti az olvasókat. C. Tóth Norbert munkája több szempontból is iránymutató. Egyrészt arra a régi, közhelyszámba menő igazságra hívja fel ismét a figyelmet, hogy megfelelő mélységű alapkutatások elvégzése nélkül nem érdemes általános következtetéseket megfogalmazni. Másrészről pedig a jeles elődök munkáját nem szabad kánonnak tekinteni, a problémásnak vélt szakirodalmi adatokat az eredeti kútfőkkel kell ütköztetni, hiszen a történész mesterség alapvető axiómája a kritikai szemlélet, amelynek szükségképpen fölötte kell állnia a szakmai tekintélyelvűségen. Mindezek nyomán csak helyeselni lehet a szerző azon megállapítását — amelyet tíz évvel ezelőtt a recenzens is megfogalmazott —, hogy mielőbb szükség lenne a középkori magyar káptalanok archontológiai listáinak összeállítására, majd pedig az azokra épülő prozopográfía adattárak elkészítésére, hiszen csak ezek birtokában rajzolható meg a középkori magyar egyházi középréteg valósághoz közelítő sziluettje. Fedeles Tamás KERESZTESEKBŐL LÁZADÓK Tanulmányok 1514 Magyarországáról (Magyar történelmi emlékek, értekezések.) Szerk.: C. Tóth Norbert-Neumann Tibor. MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, Budapest, 2015. 375 o. Keresztesekből lázadók. Tanulmányok 1514 Magyarországáról címmel a Dózsa-féle parasztháború 500 éves évfordulója alkalmából a nyíregyházi Jósa András Múzeumban 2014. november 6-7-én tartott konferencián elhangzott történész-előadások írott változatát szerkesztette tanulmánykötetbe C. Tóth Norbert és Neumann Tibor. Az Előszót jegyző Rácz György méltató szavait idézve „historiográfiai értékű kötetet tart kezében az olvasó", a nyolc szerző tíz tanulmányát elolvasva pedig nehezen lehet vitába szállni e kijelentéssel.
