Századok – 2016
2016 / 2. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Veszprémy László: Godfrey of Viterbo and his readers. Imperial tradition and universal history in late medieval Europe
TÖRTÉNETI IRODALOM 515 tia uralkodása alatt ábrázoló térkép is készült: ez utóbbi Nagy Béla munkája (121.). A kutatás fontosabb megállapításait részletes német nyelvű rezümé összegzi (141-147.). Csákó Judit GODFREY OF VITERBO AND HIS READERS Imperial Tradition and Universal History in Late Medieval Europe Edited by Thomas Foerster Franham, Surrey-Burlington, VT, Ashgate, 2015. 195 o. VITERBÓI GOTTFRIED ÉS OLVASÓI Birodalmi hagyomány és egyetemes történelem a késő középkori Európában A kötetet szerkesztő Thomas Foerster (Norwegian Institute in Rome, University of Oslo) bevezetőjében kiemeli, hogy az 1120-as években, minden bizonnyal Viterbóban született szerző a középkori történetírás jeles képviselői közé tartozott. Ennek ellenére különböző szerkesztésekben és címek alatt hagyományozódott nagy, a világtörténetet tárgyaló művei, az 1180-as években a folyamatosan bővített és átdolgozott, prózában és versben íródott, alapvetően egyetemes történeti kézikönyvnek tekinthető „Speculum regum”, a „Memoria seaculorum” más néven „Liber memorialis”, a „Liber universalis” majd az utoljára elkészült, több szerkesztésben ránk maradt „Pantheon” igen csekély megbecsülést vívtak ki a modern történészek körében. (Az egyes változatok kritikai kiadásának hiányában a kéziratok azonosítása, tényleges címének meghatározása sem mindig egyértelmű). Valóban, csekély egyedi, történeti értékű információval rendelkeznek, annál több bennük a szórakoztató és épületes történet és legenda; történeteket, mintsem történelmet veszünk a kezünkbe (Geschichten statt Geschichte) így szinte napjainkig kellett várni újrafelfedezésükig, ami kéz a kézben haladt a népszerű középkori világtörténeti és genealógiai irodalom újraértékelésével, (vö. Maria E. Dorninger: Gottfried von Viterbo. Ein Autorin der Umgebung der frühen Staufer. Stuttgart, 1997; L. J. Weber: Godfrey of Viterbo’s Pantheon: Origin, Evolution and Later Transmission, Los Angeles, Diss., 1993, Uö: The Historical Importance of Godfrey of Viterbo, Viator, 25, 1994, 153-191.) Viterbói Gottfried munkáinak modern megítélését különösen hátrányosan érintette a Freisingi Ottó műveivel való összehasonlítás. A kortársak véleménye azonban még eltért az utókorétól, s a két nagy történetíró művei nagyjából hasonló népszerűségre tettek szert, és közel azonos számban hagyományozódtak ránk: a „Pantheon” a töredékeket nem számolva félszáz másolatban őrződött meg, 1559-ben pedig nyomtatott kiadása is megjelent. Jelen kötet is alapvetően arra keresi a választ, hogy Európa szerte minek volt köszönhető a szerző és művei, leginkább a „Pantheon” népszerűsége. A kötet tanulmányai is ennek jegyében készültek, a szerző személyén, felhasznált forrásain, a művekben kitapintható ideológiai, eszmetörténeti vonatkozásokon át próbálnak a siker titkához közelebb jutni. A Viterbói Gottfried modern kori újraértékelését egyik elsőként kezdeményező Maria E. Dorninger (Universität Salzburg) „Gottfried modern olvasói” című tanulmányában részletesen száma veszi mindazokat a kifogásokat, olykor vádakat, amivel a 19. század vége óta Gottfried műveit illették. Eközben az olvasó elé tárja az újabb kutatási eredményeket, amelyek részben a szerző személyére — a kancelláriában tevékenykedő „Arnold II C” jegyzővel való, valószínűsített azonosságára, műveltségére (többek között római jogi tájékozottságára), illetve a császári kancelláriában elfoglalt helyére — vonatkoznak, részben művének irodalmi értékeire, a művek keletkezésére és célközönségére fókuszáltak. Dorninger tanulmánya a kézirati hagyomány újraértékelésében is számos újdonságot hozott. Jean Dunbabin (honorary fellow at St Jane’s College, Oxford) „Viterbói Goffried politikai eszméinek jellemző jegyei” című tanulmányában a szerzőnek elsősorban a Pantheonban megfogalmazott politikai nézeteit vizsgálta. Vizsgálata középpontjában annak a birodalom-koncepciónak a jelentősége áll, amelyre Viterbói Gottfried az egész világtörténelmet felfűzte. Gottfried egyrészt hangsúlyozta, hogy ugyan a császári koronát a pápa adja, az mégis Istentől ered. Másrészt a császároknak eredetileg Jupitertől eredeztetett, de akkorra megkopott karizmája helyett az itáliai és német királyok leszármazását közvetlenül a trójai hősökig, Priamos két fiáig vezette vissza. Kai Hering (Universität Dresden) „Viterbói Gottfried: történetírás és birodalmi legitimitás a korai Hohenstaufen udvarban” című tanulmányában a császári legitimáció szempontjait vizs
