Századok – 2016
2016 / 2. szám - MŰHELY - Kertész Balázs: A 14. századi magyarországi krónika-szerkesztmények utóélete a késő középkorban
A 14. SZÁZADI MAGYARORSZÁGI KRÓNIKASZERKESZTMÉNYEK UTÓÉLETE ... 493 adó, Theobald Feger budai könyvkereskedő Mátyás királyhoz szóló ajánlásával. Erhard Ratdolt augsburgi nyomdász a könyv eladhatósága érdekében kétféle változatot állított elő: az egyik teljesen megegyezik a brünni kiadás szövegével, a másikból viszont hiányoznak a Mátyás ausztriai hadi sikereire vonatkozó részletek. Az utóbbi változat a német nyelvterület számára készült. A brünni kiadást 42, az augsburgit 66 fametszet díszíti.133 A mű Magyarországon nagy népszerűségnek örvendett, ugyanakkor Európa-szerte is elterjedt. Nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy mindkét kiadás tartalmazza a krónika után Rogerius Siralmas ének (Carmen miserabile) című, az 1241-1242. évi magyarországi tatárjárásról szóló munkáját.134 Az 1243-1244 körül írt műnek egyetlen, a kiadás előtt készült kézirata sem ismert, fennmaradását kizárólag annak köszönheti, hogy Thuróczy a krónikájához csatolta a szöveget.135 Thuróczy János volt az utolsó magyarországi krónikaszerző a középkorban, aki „naprakész” magyar történeti szintézis összeállítására vállalkozott. Nem sokkal a Chronica Hungarorum megjelenése után két itáliai történetíró is megbízást kapott a királyi udvartól a magyarok történetének megírására. Petrus Ransanus (1428-1492) domonkos szerzetes, lucerai püspök és Antonio Bonfini (14502) azonban már nem a 14. századi krónikaszerkesztményeket vették alapul humanista szellemben és latinsággal elkészített munkájukhoz, hanem Thuróczy munkáját.136 Krónikák használata a jogéletben Ahogy az az eddig elmondottakból is kiderül, a bemutatott krónikák számos esetben jogi szövegekkel hagyományozódtak együtt: a Thuróczy-kódex a Képes Krónika családjába tartozó krónikaváltozat mellett kora Árpád-kori törvényeket tartalmaz; a Zágrábi és a Váradi Krónika a zágrábi, illetve a váradi székeskáptalan statútumainak elejére illesztve maradt fenn; a Knauz-krónika családjával rokonságban álló, újonnan felfedezett szövegeket egy kivételével 16. századi kéziratos törvénygyűjteményekbe másolták be; a Szepesszombati Kró133 Felmerült, hogy a brünni kiadás illusztrációi számára a Képes Krónika vagy annak egy illusztrált változata szolgált alapul. L. Marosi EKép és hasonmás i. m. 64., 197. 322. jegyzet. 134 Kiadása: Rogerii Carmen miserabile. Ed. Ladislaus Juhász. In: SRH II. 543-588. 135 Varjú Elemér-. A Turóczi-krónika kiadásai és a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában őrzött példányai. Magyar Könyvszemle 10. (1902) 362-402.; Mályusz E.: A Thuróczy-krónika XV századi kiadásai i. m. 1-11.; Veszprémy LAz Osgesztától Bonfiniig i. m. 35-36.; Kristó GyUtószó (2001) i. m. 453-462.; Uő: Magyar historiográfia i. m. 109-114.; Tringli István: A magyar történetírás átalakulása Hunyadi Mátyás korában. In: Hunyadi Mátyás i. m. 503-506.; Uő: Thuróczi János krónikája. In: Hunyadi Mátyás i. m. 508.; Boreczky, Anna: Eine vergessene Porträtreihe ungarischer Könige aus dem 15. Jahrhundert und die Handschriften der Ungarnchronik des Johannes von Thurocz. Acta Historiae Artium Academiae Scientiarum Hungaricae 51. (2010) 71-84.; Rózsa György - Veszprémy László: Thuróczy-krónika. In: MÁMUL XII. 26-29. Rogeriushoz 1. még Almást Tibor: Rogerius. In: KMTL 576-577.; Thuróczy J.: A magyarok krónikája i. m. 465.; Kristó Gy.: Magyar historiográfia i. m. 60-64.; Vizkelety András: Rogerius. In: MÁMUL X. 116-117. 136 Kulcsár Péter: Bonfini magyar történetének forrásai és keletkezése. Bp. 1973.; Kristó Gy.: Magyar historiográfia i. m. 114-123.; Kulcsár Péter: Bonfini, Antonio. In: MÁMUL I. 407-409.; Tringli /.: A magyar történetírás i. m. 503-506.; Uő: Antonio Bonfini történeti munkája díszkódexének töredékei. In: Hunyadi Mátyás i. m. 510-511.; Tringli István - Wehli Tünde: Petrus Ransanus humanista szellemű történeti munkája Magyarországról. In: Hunyadi Mátyás i. m. 509-510.; Kulcsár Péter: Ransano, Pietro. In: MAMŰL IX. 376-377.
