Századok – 2016
2016 / 2. szám - MŰHELY - Kertész Balázs: A 14. századi magyarországi krónika-szerkesztmények utóélete a késő középkorban
480 KERTÉSZ BALAZS meretlen szerkesztője több elbeszélő forrást is felhasznált. Egy, a Képes Krónikához közel álló változatból átvette a bővebb szövegezésű krónikaszerkesztmény első fejezeteit, majd áttért a rövidebb, nyomtatott Budai Krónika leírására, amelyet több helyen kiegészített a bővebb krónikaredakcióból.41 A Budai Krónikából emelte át Küküllei János I. Lajos királyról írt munkáját, forrásához hasonlóan a szerző nevének említése nélkül. Ebbe beillesztett egy, az 1345- 1355. éveket tárgyaló krónikatöredéket, amely csak ebből a kéziratból ismert.42 A Dubnici Krónika a befejezését tekintve is egyedülálló: szerkesztője, miután befejezte a Budai Krónika leírását annak utolsó, Mátyás királyt dicsőítő fejezetével együtt, 1474-1479. évi eseményeket jegyzett le, amelyek kapcsán éles kritikát fogalmazott meg Mátyással, a trónon lévő uralkodóval szemben. Az önálló szellemi alkotásnak tekinthető befejező részben Drágfi Bertalan dicsőítése az 1479-ben megvívott kenyérmezei csata kapcsán arra utal, hogy a bárói rangú Drágfi családnak befolyása lehetett a krónika szerkesztőjére; a Drágfiakra vonatkozó, a 16. század közepéről származó bejegyzésekből pedig arra következtethetünk, hogy a kódex akkor a család tulajdonában vagy környezetében volt. A krónika legkorábban 1479-ben készülhetett el, a Várad környéki események megörökítése alapján feltételezhető, hogy az összeállítására a püspöki székhelyen került sor. Maga a kódex, amelyről nem tudjuk, hogy autográf-e, legkorábban szintén 1479-ben keletkezhetett. Gazdagon akarták illuminálni, de a rubrikák és a miniatúrák számára kihagyott helyek végül üresen maradtak, csupán az első oldalon látható két későbbi rajz. A kötet ismeretlen időpontban az Illésházy család dubnici könyvtárába került. Ezen őrzőhelyéről kapta a nevét, és innen került a magyar nemzeti könyvtárba.43 számos hibával terhelt. L. Domanovszky Sándor'. A Dubniczi Krónika kézirata és kiadása. Akadémiai Értesítő 10. (1899) 397-102. 41 Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy a Dubnici Krónika szerkesztője az I. Lajos-kori szerkesztmény melyik kéziratát használta, érdemes megemlíteni a következőket. Domanovszky Sándornak a Dubnici Krónikát bemutató, 1899-ben megjelent alapvető tanulmányában félreértésre adhat okot, hogy a szerző következetesen a ’Bécsi Képes Krónika’ kifejezést alkalmazza forrásmegjelölésként, ugyanakkor a tanulmány egy helyén úgy foglal állást, hogy a szerkesztő nem közvetlenül a Képes Krónikát használta, hanem egy ahhoz közel álló, ma már nem ismert változatot. L. Domanovszky S.: A Dubniczi Krónika i. m. 251. Később magát a Képes Krónikát nevezte meg mint forrást. L. Chronici Hungarici compositio i. m. 230. A szakirodalom az utóbbi álláspontot vette át. Kivételt jelent Dékáni Kálmán'. A Bécsi Képes Krónika. Erdélyi Múzeum 10. (1915) 48-49. 42 Kiadása: Chronicon Dubnicense i. m. 143-167. A kutatás korábban egyetlen, ferences szerzőnek tulajdonította a művet. L. Kristó Gyula: Névtelen Minorita. In: KMTL 492. Kristó későbbi véleménye szerint a töredék két szerző keze nyomát viseli magán, közülük az egyik ferences szerzetes. L. Kristó Gy.: Utószó i. m. 104-117.; Uő: Magyar historiográfia i. m. 89-93. 43 Ma Dubnica nad Váhom / Máriatölgyes Szlovákia trencséni kerületében. Domanovszky S.: A Dubniczi Krónika i. m. 226-256., 342-355., 411—451.; Uő: A Dubniczi Krónika kódexe. Magyar Könyvszemle 7. (1899) 64-72.; Bartoniek, E.: Codices i. m. 138. (165. sz.); Mályusz E.: A Thuróczy-krónika és forrásai i. m. 74-75.; Maurer Zsuzsa: Dubnici Krónika. In: Kódexek a középkori Magyarországon i. m. 146-147.; Kristó Gy.: Magyar historiográfia i. m. 104-106.; Uő: A Dubnici Krónika Mátyás-történetének két kifejezéséről. In: Studia professoris-professor studiorum. Tanulmányok Érszegi Géza hatvanadik születésnapjára. Szerk. Almási Tibor - Draskóczy István - Jancsó Éva. Bp. 2005. 165-167.; Kertész Balázs: Dubnici Krónika. In: Csillag a holló árnyékában i. m. 78-79.; Tringli István: A Dubnici Krónika. In: Hunyadi Mátyás i. m. 508-509.
