Századok – 2016
2016 / 2. szám - MŰHELY - Péterfi Bence: A Lajtán innen, az innen túl. Kanizsai János pályafutása a magyar Királyságban és a Szent Római Birodalomban a 15-16. század fordulóján
454 PETERFI BENCE lásról, elvileg azonban alhűbérbe adásról61 volt szó: talán a Kanizsai irányában felhalmozott adósságokat fizethette közvetve a császár a bevételekből. Az orthi uradalom révén a magyar főúr megvethette lábát a határ túlsó oldalán, a Magyar Királysághoz mégis nagyon közel. Miksa 1510. évi engedélyét megelőzően, még nem osztrák hercegi alattvalóként, „különös kegyből” (aus sonndern gnaden)51 52 53 a Bécstől néhány kilométerre, délre fekvő Himbergen63 előbb megvásárolt, majd hűbérbe kapott egy udvarházat (hof) tartozékaival együtt.54 A császár további kegyet is gyakorolt Kanizsaival. Míg 1509. december 9-i oklevelében még zöld, addig 1510. május 22-én már vörös viaszpecsétet használt — talán nem merészség azt feltételeznünk, hogy valamikor (esetleg 1510 májusában) erre is engedélyt kapott. Ez pedig a Birodalomban a világiak között a legelőkelőbbek, az úri rendbe (Herrenstand) tartozók kiváltsága volt. A császár — nyilván azon túl, hogy egy újabb „magyar-ügyi szakértőt” nyert — elsősorban hadi szolgálatokra számított a magyar főúrtól. Nem tartom kizártnak, hogy részben ezzel, részben az orthi pflegerséggel állhat kapcsolatban, hogy Kanizsai egy Csepregen, 1509. december 9-én kelt oklevelében magát „határvidéki kapitánynak” nevezte.55 Mivel ugyanebben az oklevélben egyúttal császári tanácsosi (cesaree maiestatis consiliarius capitaneusque in confinibus) titulust is viselt,56 az együttes címhasználatból következően valószínűleg nem a magyar király szolgálatában töltött be ilyen, a nyugati határszélen — egyetlen, 51 Orth an der Donau felett ugyanis nem az Osztrák Főhercegség tartományúra volt a főhűbéres, hanem a regensburgi püspök. A témához 1. még: Joseph Rudolph Schuegraf: Geschichte des Domes von Regensburg und der dazu gehörigen Gebäude. II. Regensburg 1849. 280-281. I. Miksa német-római császár 1511. szept. 23-án nyerte el hűbérként a regensburgi püspökség örökös marschalli tisztségét (Erbmarschallamt), amelyhez az orthi uradalom is hozzá volt kapcsolva. Erre 1. Sammlung Chorinsky, Bd. 39 (Archiv-Protokoll für Nieder-Osterreich bis 1618 (Archiv des k.k. Ministeriums des Innern) 72. (A bécsi Österreichische Nationalbibliothek litografált példányának digitalizált verzióját használtam: http://alex.onb.ac.at/cgi-content/alex?&aid=chs&datum=0039, utolsó letöltés: 2016. febr. 3.). A mondottak értelmében: ha nem megerősítésről van szó, csak ezután beszélhetünk alhűbérről. Minden addigi, nem a regensburgi püspök akaratából megtörtént kiutalás vagy hűbérbe adás jogtalan volt. 52 DL 25 529. 53 Vö. TNÖ IV 253-262. (Sem Kanizsairól, sem az őt megelőző Kaspar Grasser birtoklásáról nem tud.). 64 1509. december 16., Bolzano, I. Miksa német-római császár: „etlich stuckh und guter zu Hymperg gelegen, so von unns und unnserm furstenthumb Österreich unnder der Enns zulehen ruren und gedachter graff Hanns von Kanisa, als er unns bericht, yetzo erkhaufft hat” - DL 25 529. 1510. augusztus 6-án Kanizsai és örökösei hűhérbe kapják a Himpergben, Kaspar Grassertől megvásárolt javakat („unnser getrewr Casper Grasser ainen hof bey Hynperg und vier phundt und sechs schilling und zwen phening gellts jerlicher guilt auf behausen guettern und uberlennden daselbs zu Hymperg gelegen mit irer zuegehorung” - NÖLA Hs. 17/10 (Lehenregister „H” niederösterreichisches Gesamtland 1497-1510), fol. 168v. 55 DL 21 974. A bécsi házaira vonatkozó, 1516. évi, két telekkönyvi bejegyzésben (Wiener Stadt und Landesarchiv, Bécs [a továbbiakban: WStLA], Grundbücher B 29 [Grundbuch Schotten], Bd. 23, fol. 179v), illetve az azokról készült korabeli másolatban (DL 38 737.) is előkerül e tisztség német változatban („römisch kaiserlicher maiestat ratt und obrister haubtman an der grennytz”). E kapitányság utolsó, számomra ismert említése 1517. dec. 17-ről származik (DL 89 117.) Ez utóbbira C. Tóth Norbert hívta fel a figyelmemet, amit ezúton is köszönök. 56 A császári tanácsosságnak első nyomát egy három nappal korábban (1509. dec. 6.) kelt I. Miksa-kiadványból ismerem: DL 25 529.
