Századok – 2016
2016 / 2. szám - MŰHELY - Péterfi Bence: A Lajtán innen, az innen túl. Kanizsai János pályafutása a magyar Királyságban és a Szent Római Birodalomban a 15-16. század fordulóján
450 PETERFI BENCE Noha Kanizsai János nem rendelkezett a magyarországihoz fogható rezidenciával a Birodalomban, ez a körülmény nem gátolta meg abban, hogy Habsburg-szolgálatba lépjen. Még III. Frigyes császár halála előtt (1493. augusztus 19.) kellett keletkeznie annak a listának, amely az udvari katonai kíséret tagjairól ad kimutatást (40 fő, 132 ló), és amelyen [Vilmos] zagorjei gróf (6 ló) mellett Kanizsai János (7 ló) is feltűnik.32 Szintén a Habsburgok oldalán való elköteleződést támasztja alá egy 1493 októberéből származó forrás. Az oszmán csapatoknak a horvátországi Udbinánál Derencsényi Imre dalmát-horvát-szlavón bán seregei felett aratott győzelme (1493. szeptember 9.) után óriási ijedtség lett úrrá a szomszédos Habsburg-tartományokban, és az éppen akkor az örökös tartományokban tartózkodó I. Miksán is, aki a horvát rendek számára 1493 októberében — szükség esetére — birodalmi segédcsapatokat ajánlott fel. A sereg irányítását Sigmund von Welsperg mellett Kanizsai Jánosra bízta volna a római király.33 Kanizsai személyére talán nem véletlenül eshetett a választás: egyrészt nyilván rendelkeznie kellett katonai tapasztalatokkal, másrészt az is mellette szólhatott, hogy az udbinai csatában elhunyt Derencsényi helyére — legkésőbb 1493. november 22-ig34 — testvére, László került. Aligha képzelhető el, hogy a két testvért egymástól függetlenül bízták volna meg az oszmánok elleni védekezéssel. Ha 1493-ban vagy később Kanizsai János nem is harcolt birodalmi segédcsapatok élén az oszmánok ellen, más formában ő is kivette részét a délvidéki védekezésből: 1505 körül egy rövid ideig jajcai báni megbízást kapott.35 * * E tiszt32 Tiroler Landesarchiv, Innsbruck (a továbbiakban: TLA), Ms. 2470, föl. 74-75. („Item das hoffgesind, so yetz pey der ky. mt. ist, das noch nit an weeg zuziechen geordnett ist”). Mind a két személy a föl. 74r-on található („grauff vom Säger: VI”, „grauff Hans von Kannyschen: VH”). A fol. 74v-on 5 lóval egy bizonyos „Schargo Andree” is megtalálható, aki e korai keltezés miatt nem lehet Sárkány Ambrus (ha esetleg még a keresztnév elírását is feltételezzük). AIII. Frigyes korára való datálást több körülmény indokolja: egyrészt egyértelműen császári kíséretről van szó. I. Miksa esetében ez csak 1508. évi császárrá választása után volna lehetséges. Azonban azutánra azért nem keltezhetjük, mivel akkorra Vilmos zagorjei gróf (1501. aug. 28-án még életben: Regesta Imperii XTV Ausgewählte Regesten des Kaiserreiches unter Maximilian I. (1493-1519). I-IV Hrsg. Hermann Wiesflecker. Wien-Köln 1990-2004. [a továbbiakban: RI XTV] 12 395. sz.; 1504. máj. 31-án néhaiként említve: RI XTV 18 817. sz.), illetve a listán 6 lóval feltüntetett „türkisch kayser”, azaz II. Murádnak a gyermekkorában Európába menekült, megkeresztelkedett, a Habsburg-udvarban menedékre lelt fia, Callixtus Ottomanus (1T496) is megtalálható. 33 RI XIV 76. sz. Teljes szövegű kiadása: Ferdo Sisic: Rukovet spomenika o hercegu Ivanisu Korvinu i o borbama Hrvata s Turcima. II. Starine JAZU 38. (1937) 209-210. 153. sz. (az ÖStA HHStA RK Reichsregisterbücher [a továbbiakban: RRB] Bd. II, fol. 27r nyomán). 34 op 287 362. Regeszta: RI XTV 2850. sz. Teljes szövegű kiadása: Firnhaber, F: Beiträge i. m. 545-546. 108. sz. Valószínűleg nem sokkal ezelőtt kerülhetett a dalmát-horvát-szlavón bánság élére és nyilván egyik első teendőjének kellett lennie, hogy e hitlevelet kiállítsa. 35 1505. júl. 18. és 1505. aug. 29: DL 21 455. További, általam ismert adatok jajcai bánságára (az előbbi keltezetlen, a másik csonka): Jajcza (bánság, vár és város) története 1450-1527. írta: Thállóczy Lajos. Oklevéltárat szerk. Horváth Sándor. Bp. 1915. (Magyar történelmi emlékek. Okmánytárak 40. = Magyarország melléktartományainak oklevéltára 4.) (a továbbiakban: Jajca) 151. 95. sz. (a DL 21 002. nyomán), DL 22 100. („Lehet, hogy ez is 1504. július 28. és 1505. szeptember 29., esetleg 1509. január 30. és 1511. július 11. között lett kiállítva” - Reiszig E.: A Kanizsaiak i. m. 74. 188a. j.). Ugyanúgy Kanizsai jajcai bánságára vonatkozhat egy jóval későbbi, 1517. évi említés (Jajca 261. 172. sz., a DL 25 587. nyomán).
