Századok – 2016

2016 / 2. szám - MŰHELY - Péterfi Bence: A Lajtán innen, az innen túl. Kanizsai János pályafutása a magyar Királyságban és a Szent Római Birodalomban a 15-16. század fordulóján

446

PÉTERFI BENCE

tott tárgyalásokra készített, keltezetlen, ám kétségkívül ebben az időszakban keletkezett instrukció fogalmazványának a végére tett utólagos feljegyzésből világosan kiderül, hogy Kanizsai Lászlót és atyafiát, Miklóst egyaránt „be akarták szervezni”.11 Kanizsai Lászlót — Tubero szerint — végül Székely Jakab térítette a Habsburgok trónigényét támogatók táborába.12

I. Miksa római király külön figyelmet fordított Corvin János megnyerésére. Az ezzel kapcsolatos, szintén datálatlan instrukcióban egy Kanizsai Lászlóra vonatkozó passzust is találunk, akinek megkörnyékezése a Corvinhoz küldött követek feladata lehetett. Mindez a család, de különösen László stratégiai fontosságára utalhat. Nemcsak a határhoz közeli uradalmai jelenthettek — a Felsőlendvai Szécsiekhez, az Alsólendvai Bánfiakhoz vagy másokhoz hasonlóan — vonzó tényezőt, hanem az általuk kiállítani tudott katonák is.13 A római király megbízottainak sikerét jelzi egy 1490. augusztus 7-én Grazban kelt oklevél. Ebben I. Miksa garantálta, hogy Kanizsai László részére — miután az elismerte magyar királynéik és kilátásba helyezte várainak megnyitását előtte — Ulrich von Grafenegg özvegyének, Katharina von Pottendorfnak az összes jószágát és ahhoz kapcsolódó jogait odaadományozza.14 A Kanizsaiak számára mindez azért volt fontos, mivel így az 1457-ban a határ túloldalán birtokos, vagyonos és befolyásos osztrák nemesnek, Georg von Pottendorfnak elzálogosított,15 majd azután a politika sodrásában Habsburg-zálogba került, így végérvényesen elveszettnek tűnő Szarvkő visszaszerzésére is felcsillant némi remény. Az uradalmat III. Frigyes akaratából bíró Georg von Pottendorf 1484-ben utód

11 Österreichisches Staatsarchiv, Bécs, Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Reichskanzlei (a továbbiakban: ÖStA HHStA RK), Maximiliana Kt. 46, Konv. XVI/3, fol. 22v. („Iterum alia similis instructio auff herczeg-Gristoffen Mangen von Hagsperg und Diepolten Haracher an hern Lasla von Kanyssa zu werben etc.”; „Instructio herezog Cristoffs-von Baiern Mangen von Habsperg, Heinrichen von Waldenfels und Diebolten Harracher an hern Niclansen von Kanissa”) (Ez esetben megtartottam a forrásszövegben kihúzott részeket. Ugyanakkor az alábbiakban, mivel az általam használt iratanyag jelentős részét fogalmazványok tették ki, az egyértelműség kedvéért a beszúrásokat és kihúzott szavakat nem jelzem.).

12 Tubero 145. (III/4.).

13 „Item mit Ladislaus von Kanissa zuhanndlen, das er sich welle mitsampt seinen slossem zu der ku. mt. tun und mit aller seiner macht zu ross und fuess, so maist er ymmer mag zu der ku. mt. in dienst komén. So will in die ku. mt. gnedigklichen halten mit phiegen und amptem versehen im auch seinen schaden ablegen und dartzu all seine dienstlewt, sovil er der unndter oder über tausennt zu ross und fuess aufbringen mag mit sold und schaden, als annder der ku. mt. dienstlewt gnedigklich halten, das er gnad und fordrung by der ku. mt. in ewig zeit emphunden sol.” - ÖStA HHStA RK Maximiliana Kt. 46, Konv. XVI/3, fol. 25r. A Corvin megnyerésére kiadott instrukció („Instruction an meinen gneidgen herrn hertzog Johannsen Corvin, hertzogen zu Liptonien etc. lautennde auf hern Cristoffen Myndorffer, hern Balthazaren Thaunhawser, hem Lienhardten Colnitzer, Hannsen von Reichemburg und doctor Wilhelmen Kretzl”) két példányban is megmaradt. Igaz, a második csak töredékesen (ÖStA HHStA RK Maximiliana Kt. 46, Konv. XVI/3, fol. 23r-26r, ill. fol. 41r-42v).

14 Friedrich Firnhaber: Beiträge zur Geschichte Ungerns unter der Regierung der Könige Wladislaus II. und Ludwig II. 1490-1526. Archiv für Kunde österreichischer Geschichts-Quellen 3. (1849) 409^10. 9. sz. (a DF 258 549., fol. 26r-v, 32. sz. nyomán).

15 MNL OL, Mohács előtti gyűjtemény, Diplomatikai Levéltár (a továbbiakban: DL) 24 962., fol. 4r-5r, Mohi Adolf: Szarvkő és urai. Századok 37. (1903) 627.; Allgemeine Landestopographie des Burgenlandes. I—III. Eisenstadt 1954-1993. (a továbbiakban: ALB) II/l. 71. A szarvkői uradalom 1440-1460-as évekbeli, több pontján zavaros történetére egy másik tanulmányomban fogok kitérni.