Századok – 2016
2016 / 2. szám - MŰHELY - Sudár Balázs: Az Árpádok, Attila és a dinasztikus hagyományok
MŰHELY Sudár Balázs AZ ÁRPÁDOK, ATTILA ÉS A DINASZTIKUS HAGYOMÁNYOK Vitathatatlan tény, hogy a hun hagyomány jó néhány évszázada, legkésőbb az 1200-as évek óta részét képezi a magyarság önképének. Úgy is mondhatjuk, hogy a hun elődök tudata, az Attilára való emlékezés a magyar történelmi hagyomány része. Sokan töprengtek már azon, hogy lehetett-e ennek bármiféle alapja: a válaszok a szerző vérmérsékletétől vagy beállítottságától függően a teljes elutasítástól a teljes elfogadásig terjedtek és terjednek. A 19. század közepéig többé-kevésbé természetesnek tekintették, hogy a hunok a magyarok elődei.1 Később elsősorban Hunfalvy Pál nyomán kialakult egy szkeptikus álláspont.2 Ezzel szemben Hóman Bálint hozott fel érveket, aki mégis elfogadhatónak vélte a hagyomány állításait.3 A 20. század második felében Szűcs Jenő, Győrffy György és Kristó Gyula teljes mértékben elutasító érvelése volt meghatározó.4 Szerintük a magyaroknak nincsen korai hun hagyománya, hanem azt nyugat-európai hatásokra kreálták a 12-13. században nyugati egyetemeken végzett értelmiségiek. A jelenség mögött voltaképpen egy kisebbségi érzés állna: a korszak elfogadott történészi irányzata szerint kellett valamiféle megfogható múltbeli ős, természetesen a Bibliából - de máshonnan is. A franciák úgy tudták, hogy Trójából érkeztek, az írek szkítáknak vélték magukat. Ezek hatására a magyaroknak is kreálniuk kellett valamiféle elődöket, hogy a nyugati-keresztény világ követelményeinek megfeleljenek. Újabban Veszprémy László a 11. századig visszamenően igazolhatónak látja a hun elődökről való tudás létét, ami alaposan meggyengíti a korábbi feltevéseket a vi1 A hun-magyar rokonság kérdésének rövid áttekintése: Kordé Zoltán: Hun-magyar rokonság. In: KMTL 274-275. 2 Hunfalvy Pál: Magyarország ethnographiája. Bp. 1876. 299-303. A korai nézetekre lásd: Pintér Jenő: Magyar irodalomtörténet. Bp. 1930. I. 62-71. 3 Hóman Bálint: A magyar hún-hagyomány és hún-monda. Bp. 1925.; Németh Gyula: Hunok és magyarok. In: Attila és hunjai. Szerk. Németh Gyula. Bp. 1940. 265-270. (Reprint, 1986) Németh elméleteinek alakulására: Berta Árpád: Németh Gyula első őstörténeti nézetének kialakulása. In: Őstörténet és nemzettudat, 1919-1931. Szerk. Kincses Nagy Éva. Bp. 1991. 23-30. 4 Szűcs Jenő: Nemzet és történelem. Bp. 1974. 420-427.; Györffy György: Krónikáink és a magyar őstörténet. Régi kérdések - új válaszok. Bp. 1993. 126. („... azt a feltevést, hogy a magyarság a krónikákban lefektetett hun eredet gondolatát keletről hozta volna magával — mint bizonyíthatatlant — el kell vetnünk. [...] A hun-magyar azonosság gondolata bizonyíthatóan Európában keletkezett a X. században.”); Kristó Gyula: Volt-e a magyaroknak ősi hun hagyományuk? In: Uő: Tanulmányok az Árpád-korról. Bp. 1983. 313-329.
