Századok – 2016
2016 / 2. szám - MŰHELY - Sudár Balázs: Az Árpádok, Attila és a dinasztikus hagyományok
432 SUDÁR BALÁZS szonylag kései átvételt illetően.5 Szabados György pedig egyértelműen a hun hagyomány autentikus léte mellett foglal állást.6 A fent említett elemzések döntő mértékben nyugati források alapján, nyugati kontextusban értelmezték az Attila-hagyományt. Sokkal kevesebb figyelem esett arra, hogy egyáltalán lehet-e keleti eredetű, sztyeppéről hozott örökségünk a hun nagykirály tisztelete. Ecsedy Ildikó bizonyította, hogy az Attila temetésére vonatkozó mondákat hozhattuk magunkkal keletről, hiszen Kínában is ismertek voltak, a folyómederbe való temetés keleti példáit pedig Lezsák Gabriella gyűjtötte össze legutóbb.7 Mindezek arra figyelmeztetnek, hogy az sem vehető bizonyosra, hogy az Attilához kötődő legendák mindenestül a nyugati írásbeliségből kerültek volna hozzánk. Attilára, mint valós ősre mutatott rá Hóman Bálint, aki szerint az összekötő kapcsot a bolgárok jelentették. Róna-Tas András ugyan nem fejtette ki nézeteit, de több helyen állította, hogy a magyar Attila-hagyomány mögött egy sztyeppéi legitimációs igény állhatott. Szerinte a mongolok előtti sztyeppén Attila hasonló szerepet töltött be, mint a későbbiekben Dzsingisz kán.8 így a hagyomány keletről értelmeződik, a keleti közegben való legitimációt szolgálja, s végül is másodlagos, hogy igazságtartalma van-e. Úgy gondolom, a kérdés részletesebb vizsgálatot igényel, ennek magam most csak az alapvonulatait tudom felvázolni. Attilára többféle, egymásnak ellentmondó hagyomány utal a magyar krónikás anyagban. Anonymus sok esetben, egyértelműen állítja, hogy „Ügyek fia Almos fejedelem ... Attila királynak a nemzetségéből való”.9 De vajon Almos dinasztiája tekinthette-e ősének, a dinasztikus legitimáció sarokpontjának Attilát? (E szempontból mindegy, hogy a kapcsolat valós vagy fiktív-e.) Két problémát kell végiggondolnunk. Egyfelől azt, hogy mit tudunk Attila legitimációs sarokpont voltáról a tények szintjén. Másodjára pedig azt, hogy általában a sztyepperégióban kit és miért volt szokás a dinasztikus hagyományokban ősként kiemelni. I. Attila mint a dinasztikus legitimáció jogforrása Az írott források meglehetősen kevés fogódzót nyújtanak a kérdéshez. Mindössze három hagyomány esetében merül fel — már a középkorban — az Attilára való hivatkozás: a bolgároknál, a székelyeknél és a magyaroknál. A szé5 Veszprémy László'. A magyarországi hun hagyomány legkorábbi írott forrásai és európai kapcsolatuk. Acta Historica 135. (2013) 25-43. 6 Szabados György: Identitásformák és hagyományok. In: Magyar Őstörténet. Tudomány és Hagyományőrzés. Szerk. Szentpétery József - Sudár Balázs - Petkes Zsolt - Lezsák Gabriella - Zsidai Zsuzsanna. Bp. 2014. 298-299. 7 Ecsedy Ildikó: A magyarországi „Attila sírja”-hagyomány keleti hátteréről: Előmunkálatok a Magyarság Néprajzához. 3. Mítosz és történelem. Szerk. Hoppál Mihály - Istvánovits Márton. Bp. 1978. 64-77.; M. Lezsák Gabriella: Attila sírja - a folyómederbe temetés motívuma. In: Tanulmányok Tomka Péter 70. születésnapja tiszteletére. Szerk. Takács Miklós et al. Győr 2015. s. a. 8 Róna-Tas András: A honfoglaló magyar nép. Bp. 1996. 21., 63., 238-239., 326-329. 9 Anonymus: A magyarok cselekedetei. Kézai Simon: A magyarok cselekedetei. Ford. Bollók János - Veszprémy László. Bp. 2004. 15.
