Századok – 2016
2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Novák Veronika: Megszentelt útvonalak - megszerzett útvonalak. Körmeneti térhasználat és hatalom a 15-16. századi Párizsban
412 NOVÁK VERONIKA majd északi része a burgundi herceggel szövetséget kötő, hódító angol király kezébe került. 1422-től így V Henrik angol király fia, a csecsemő VI. Henrik volt Anglia és Franciaország királya, akinek az uralmát az ország északi területein, így Párizsban is elfogadták; az 1420-as években az angol hadi győzelmeket itt is megünnepelték. Az angol-burgundi uralommal szemben eleinte kevés, majd 1429-től egyre több sikerrel lépett fel VI. Károly kitagadott fia, VII. Károly, aki 1436-ban visszaszerezte Párizst, majd hosszú csatározások során 1453-ra apránként kiszorította az angolokat a francia területekről. A 15. század első éveiben gondot jelentett még az egyházszakadás is, amelyet az egymást követő egyetemes zsinatok oldottak végül meg.21 22 Ezek a válságos és megosztott évtizedek tükröződnek vissza a különleges körmenetekben. A 16. századi naplókban hasonló események, a század elején az itáliai háborúk, a század második felében a polgárháborús megosztottságot eredményező vallásháborúk nyomait fedezhetjük fel, tartós betegség helyett Habsburg fogság, rövidebb ideig tartó egészségügyi problémák, gyermektelenség sújtják az uralkodókat. Az előző századi helyzettel összevetve még intenzívebben jelent meg a vallási megosztottság, ami többek között konfliktusok forrásává és a felekezeti identitás egyik kulcstényezőjévé tette a katolikus egyház által szervezett körmeneteket, amelyeket a kortársak szembeállítottak az istentiszteletre igyekvő protestánsok meneteivel.23 Mindkét évszázadban kínálkoztak tehát alkalmak, mégpedig meglehetősen hasonló válságos helyzetek a király személyéért, hadi sikeréért, az ország egységéért, virágzásáért, békéjéért, az egyház megosztottságának feloldásáért könyörgő menetek számára, ahogy diplomáciai megegyezések, egyértelmű és a pártviszályok szerint eltérően értelmezhető katonai események is bőven akadtak, melyek megünneplésére az uralkodók és a városi testületek a közösségi ceremóniák eszközeihez nyúltak. A sok elemében hasonló kontextus mellett azonban a rítus formai, térbeli lejátszódásában átalakulásokat figyelhetünk meg. Ezeknek a térbeli változásoknak a megértéséhez szükséges előzetesen felvázolnunk a korabeli párizsi városi, elsősorban egyházi tér jellegzetes alapvonásait.24 Párizs azért rendkívül izgalmas terepe a vallásos rítusok tér-szempontú vizsgálatának, mert igen széles a ceremóniák szervezőinek választási lehetősége. Kisebb városokban néhány, esetleg tucatnyi egyházi célpont közül választhattak a szervezők, Párizsban körülbelül 34 plébánia, ennél is több szerzetesrendi templom és kápolna kínálkozott erre a szerepre - a korszakban elter21 Jacques Chiffoleau: Les processions parisiennes de 1412. Analyse d’un rituel flamboyant. Revue Historique 284. (1990: 1. sz.) 43. 22 Franciaország története I. A kezdetektől a Bourbon-restaurációig. Szerk. Georges Duby. Bp. 2005. 437-450., 454-456.; Novák Veronika-. Hírek, hatalom, társadalom. Információáramlás Párizsban a középkor végén. Bp. 2007. 37-50. 23 Duby, GFranciaország története i. m. 490-502., 533-538.; Natalie Zemon Davis: Az erőszak rítusai. In: Uő.: Társadalom és kultúra a kora újkori Franciaországban. Bp. 2001. 154-155.; Jérémie Foa: An unequal apportionment. The conflict over space between protestants and catholics at the beginning of the Wars of religion. French History 20. (2006: 4. sz.) 369-386. 24 A párizsi topográfiáról lásd: Philippe Lorentz - Dany Sandron: Atlas de Paris au Moyen Age. Paris 2006.; Jean Favier: Paris au XVe siede. (La nouvelle histoire de Paris) Paris 1974.; Jean-Pierre Babelon: Paris au XVIe siecle. (La nouvelle histoire de Paris) Paris 1986.
