Századok – 2016
2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Novák Veronika: Megszentelt útvonalak - megszerzett útvonalak. Körmeneti térhasználat és hatalom a 15-16. századi Párizsban
KÖRMENETI TÉRHASZNÁLAT ÉS HATALOM A 15-16. SZÁZADI PÁRIZSBAN 413 jedt mondás alapján a városban száz templomtorony látszott. A város plébániahálózata 1300 körül rögzült, vizsgált korszakunkban így gyakorlatilag változatlan keretek között zajlott a párizsiak vallásos élete. A város három eltérő részre tagolódott mind társadalmi szerkezet, mind egyházi topográfia szempontjából: a központi területet a Cité szigete jelentette, melyet a Szajnán átívelő két-két híd kötött össze a város jobb- és balparti negyedeivel. A Cité szigetén állt a Notre-Dame katedrális, a város egyházi központja és a körülötte álló káptalani épületcsoportok. Vele átellenben, a sziget másik részén terültek el a királyi intézményeknek otthont adó Palais (Palota) változatos épületszárnyai; ezek mintegy körülzárták a királyi vallásosság központját jelentő Sainte-Chapelle kápolnát, amelyet Szent Lajos király építtetett és látott el csodálatos ereklyékkel a 13. században. A két pólus közötti zegzugos kis utcákban sok templom és kápolna állt, közülük 12 plébániaként működött, amelyek néhány háztömbnyi hívővel rendelkeztek csupán. Egyházi intézmények szempontjából igen jellegzetes volt a bal parti egyetemi negyed, az University, itt a hét plébániatemplom mellett a koldulórendek rendházait találhatjuk meg, amelyek egymástól tisztes távolságot (kb. 450 m) tartva telepedtek meg: az Agoston-rendiek a Szajna partján, a ferencesek ('Cordeliers) és a domonkosok (Jacobins) a folyótól távolabb, a falak közvetlen közelében, a karmeliták pedig a városrész közepén.25 A főpapi rezidenciák is nagyrészt az egyetemi negyedben álltak. A bal part legmagasabb részén, egy dombon állt Párizs második legfontosabb temploma, a város védőszentjéről, Szent Genovéváról elnevezett, annak ereklyéit őrző Sainte-Geneviéve apátság, melyben reguláris kanonokok éltek. Ugyanígy a bal parton találjuk az egyetem félszáz kollégiumát is, amelyek kevés kivétellel meglehetősen szerény méretűek voltak csupán, és általában egyszerű lakóházakat foglaltak el. Az egyetem tehát nem rendelkezett központi, reprezentatív épülettel, az universitas gyűléseit korszakunkban leggyakrabban a városrész közepén található Mathurinusok (Trinitárius vagy Szentháromság rabkiváltó rend) templomában tartotta.26 Az egyetemi negyed 1200 körül épült városfalain kívül, az egyre népesebbé váló balparti külvárosokban helyezkedett el néhány a várossal szoros kapcsolatokat ápoló nagyhírű rendház és templom: a Saint-Germain-des-Prés apátság nyugatra, a Saint-Victor apátság keletre, délen pedig a Notre-Dame-des-Champs Mária kegyhelye. A legnépesebb jobb part lakosságán 13 változó nagyságú plébánia osztozott. A legnagyobbak közülük, mint a 16. századi királyi rezidencia, a Louvre mellett álló Saint-Germain-l’Auxerrois (ekkoriban a király plébániatemploma) vagy a város kereskedelmének szívét, a Halles vásárcsarnokot magába foglaló Saint-Eustache a városközponttól egészen a 14. század közepén felépített új falakig nyúltak és több tízezer hívőért feleltek.27 A leggazdagabb polgárok a jobb part középpontjában elhelyezkedő Saint-Jacques-de-la-Boucherie plébánia területén laktak, a polgárok politikai életének központját jelentő, a mindenkori 25 Lorentz, P - Sandron, D.: Atlas de Paris i. m. 127-129., 132-153. 26 Simone Roux: La rive gauche des escholiers au XVe siécle. Paris 1992. 27 Lorentz, P. - Sandron, D.: Atlas de Paris i. m. 126-129.
