Századok – 2016
2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Novák Veronika: Megszentelt útvonalak - megszerzett útvonalak. Körmeneti térhasználat és hatalom a 15-16. századi Párizsban
408 NOVAK VERONIKA kosságot mozgásba lendítő nagy ünnepek, mint az Úrnap vagy a város védőszentjének emléknapja alkalmából; hogy ugyanezek a ceremóniák a városi közösséget alkotó világi és egyházi testületek, családok és politikai csoportok rivalizálásának, erőviszonyainak leképeződései is lehetnek ezzel egy időben;6 és hogy a városi közösség mellett a fejedelmek, területi hatalmak is befolyásolni próbálják a szimbolikus üzenet megfogalmazását és hasznosítását saját tekintélyük és aktuális céljaik közlése érdekében.7 A szimbolikus tartalmak sokfélesége azzal is magyarázható, hogy a precessziók igen rugalmas ceremóniák, szervezőik, szereplőik, útvonalaik, időtartamuk, ünnepélyességük és az alkalmazott kiegészítő eszközök tárháza számtalan variációs lehetőséget kínálnak.8 Bemard Guenée 1400 körüli párizsi körmenetek leírásai alapján vizsgálja például, hogy milyen elemek hozzáadásával lehetett a körmenet ünnepélyességét, hatékonyságát biztosítani. Rámutat, hogy a körmenetben kötelezően hordozott keresztek mellett az egyházi zászlók, különféle szentek ereklyéi, a résztvevők által vitt gyertyák és fáklyák száma, az egyházi és világi szereplők ünnepélyes ruházata vagy éppen vezeklő öltözete, a harangzúgás és az éneklés emelik ki a ceremóniát a „rendes” körmenetek sorából.9 Külön hangsúlyt helyez az egyházi és világi menetekben alkalmazott fények hatására és üzenetére Elodie Lecuppre-Desjardin, amikor a burgundi hercegek és a flamand városok részvételével zajló precessziók politikai felhasználását vizsgálja - véleménye szerint a középkorban különlegesen erős a kivilágítás, a ragyogás szimbolikája, a vallásos tartalom mellett egyértelműen a világi hatalmat, a gazdagságot jeleníti meg a gyakran félhomályba, sötétségbe burkolódzó hétköznapokkal szemben. A körmenetekben, hercegi bevonulásokban alkalmazott fáklyák, gyertyák, arany- és ezüstdíszítések, anyagok így a bemutatott történetek, egyéb vallási és uralkodói szimbolika mellett vagy éppen azokat ellensúlyozva jelenítik meg a különféle szereplők erőviszonyait.10 Különösen változékony lehet a körmenetek térbelisége, amely a konkrét helyszínek azonosítása mellett az egyes térformák kirajzolódását, a helyszínek alapjelentésének vizsgálatát is szükségessé teszi.11 A processziók tere hordozhat általá6 Pascal Collomb: Les processions des Rogations ä Lyon au Moyen Äge: les parcours, le mythe et l’auctoritas cathédrale (Xlle-XVIe siede). Sources. Travaux historiques 51-52. (2000) 80. passim; Jean-Marie Le Gail: Porter le dais du Saint-Sacrement ä Saint-Jacques-de-la-Boucherie au XVIe siécle. In: Étre Párisién. Éd. Claude Gauvard - Jean-Louis Robert (Paris et Ile-de-France. Mémoires 55.) Paris 2004. 493-517.; Sabine von Heusinger: The topography of sacred space and the representation of social groups: confraternities in Strasbourg. In: Politics and reformations: Communities, polities, nations, and empires. Ed. Christopher Ocker et al. Leiden-Boston 2007. 74-77. 7 Goda K. „Ecce...” i. m. 187., 216-218. 8 Wim Blackmans - Esther Donckers: Self-representation of court and city in Flanders and Brabant in the fifteenth and early sixteenth centuries. In: Showing status. Representation of social positions in the late Middle Ages. Ed. Wim Blockmans - Antheun Janse. Turnhout 1999. 84. 9 Bernard Guenée: Liturgie et politique. Les processions spéciales ä Paris sous Charles VI. In: Saint-Denis et la royauté. Paris 1999. 35-37. 10 Elodie Lecuppre-Desjardin: Les lumiéres de la ville: recherche sur lütilisation de la lumiére dans les cérémonies bourguignonnes (XTVe-XVe siécles). Revue Historique 301. (1999: 1. sz.) 23-43. 11 Majorossy A polgári térhasználat i. m. 86-91., Miri Rubin: Corpus Christi. The eucharist in late medieval culture. Cambridge 1991. 267-269., Laurence Fritsch-Pinaud: La vie paroissiale ä Saint-Jacques-de-la-Boucherie au XVe siécle. Paris et Ile-de-France. Mémoires 33. (1982) 78-79.
