Századok – 2016

2016 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Novák Veronika: Megszentelt útvonalak - megszerzett útvonalak. Körmeneti térhasználat és hatalom a 15-16. századi Párizsban

KÖRMENETI TÉRHASZNÁLAT ÉS HATALOM A 15-16. SZÁZADI PÁRIZSBAN 409

nos üzenetet a bejárt útvonal megszentelésével, a valós helyek spirituális átlényegítésével, amikor a város vagy a templom a mennyei Jeruzsálemmé válik;12 kijelölheti egy közösség határait, és megvédelmezheti azt a fenyegető veszélyektől, például az Urnapi körmenetben, amely gyakran a lehető legpontosabban körüljárja az egyházközség területét, vagy a Keresztjáró napokon (.Rogations) tartott processziók során, amelyek a város vagy falu belső tereit a kapuk és egyéb határok hangsúlyos átlépésével összekötik a közösség külső területeivel, szántóföldekkel, külvárosi szentélyekkel;13 illetve kiemelhet, felértékelhet, jelentéstelivé tehet egyes városi helyszíneket, épületeket, és ezáltal hozzájuk kötődő személyeket és testületeket is, hogy rámutasson ez utóbbiak erejére, a közösséget megosztó határvonalakra, bizonyos értékekre.14

Ez a változatosság, sokszínűség maguknak a rítusoknak a működésére, előállítására is fényt vet. A rítusok kutatása néhány évtizeddel ezelőtt megpróbált egyértelmű jelentéseket, rendkívül kötött formákat társítani a középkori és kora újkori hatalmi ceremóniákhoz. Erre válaszul azonban olyan irányzatok alakultak ki, amelyek egy szkeptikusabb hozzáállást vallanak magukénak: megkérdőjelezik az egyértelmű jelentéseket, és megpróbálják feltárni a különféle társadalmi csoportok szemében gyakran különböző szimbolikát.15 Jacoba van Leeuwen egy a szimbolikus kommunikációt körüljáró kötet előszavában néhány hívószó köré csoportosítja a rítusok dinamikusabb vizsgálatát. Az első ilyen a változás, állandó átalakulás problémája, amely azt jelenti, hogy a magukat gyakran hagyományosnak, állandónak beállító ceremóniák valójában folyamatos újraértelmezések, régi elemeket hasznosító „barkácsolások” termékei, amit a kutatásnak észre kell vennie. A másik a recepció kérdése, vagyis hogy a különböző társadalmi csoportok milyen eltérő módokon fordulnak ugyanazon rítusok felé. A harmadik pedig a forrásokban való megjelenítés problémája, azaz annak figyelembe vétele, hogy a középkori szerzők által előállított leírások válogatás eredményei, a szelekció mögött ideológiai megfontolások is tetten ér12 Bossuyt, SThe liturgical i. m. 192-196.

13 Noéi Coulet: Procession, espace urbain, communauté civique. In: Liturgie et musique IXXTVe siécle. (Cahiers de Fanjeaux 17.) Toulouse 1982. 381-397.; Marc Venard: Itinéraires de processions dans la ville d’Avignon. Ethnologie frangaise 7. (1977: 1. sz.) 55-62.; Collomb, P.: Les processions i. m. 71-79.; André Vauchez: Liturgie et culture folklorique: les Rogations dans la „Légende dorée” de Jacques de Voragine. In: Les laics au Moyen Age. Pratiques et expériences religieuses. Paris 1987. 151.; Ludolf Kuchenbuch - Joseph Morsel - Dieter Scheler: La construction processionnelle de l’espace communautaire. In: Écritures de l’espace social. Éd. Didier Boisseuil et al. Paris 2010. 167-175.

14 Marc Boone: Urban space and political conflict in late medieval Flanders. Journal of Interdisciplinary History 32. (2002: 4. sz.) 621-640.; Natalie Zemon Davis: The sacred and the body social in sixteenth-century Lyon. Past and Present 90. (1971: 1. sz.) 40-70.; Frangois Bordes: Une perception de l’espace urbain: cortéges officiels et processions générales ä Toulouse du XlVe au XVIe siécle. Mémoires de la Société d’Archéologie du Midi de la France 64. (2004) 135-153.

15 Jean-Marie Moeglin: Performative tum, communication politique et rituels au Moyen Age. Le Moyen Age 113. (2007: 2. sz.) 393-406.; Philippe Buc: Dangers of ritual: between early medieval texts and social scientific theory. Princeton 2001.; Gerd Althoff: The variability of rituals in the